2013. november 24., vasárnap

4.rész: Mennyire útllak


• De Uram. Nem kell nekem társ. Én egyedül szeretek dolgozni, mert így senkire nem kell figyelnem. Kérem, ne tegyen mellém senkit. – ellenkeztem vele, de hiába. Legbelül tudtam, hogy ő már eldöntött mindent és a tervét nem fogja megmásítani.
• Leila. Már megint kezded? Én így döntöttem. Az én szavam többet ér, mint a tied.
• De… - nem tudtam befejezni, mert nyílt az ajtó és a főnők örömmel fogadta váratlan vendégünket.
• Kai. Gyere bentebb. - invitálta be örömmel. Gyönyörű férfi volt. Kidolgozott felső testel és egy szavam se lehetet volna, hogy egy ilyen görög istent kapok társnak. Közelebb ment most már közös főnökünkhöz és tisztelettudóan meghajolt előtte. - Leila! Fejezd be a duzzogást és gyere ide. Ő lesz a társad Kai. - lassan felállt szembe fordult velem és a szemeimbe nézett. Szúrós pillantást dobtam neki oda.
• Szóval te vagy a társam. - szólalt meg. - Fain. Babysister leszek. – mondta flegmán majd közelebb lépett. - Nem hiszem, hogy olyan nagyszám vagy. A nőknek nem itt van a helye, hanem az úton. De legalább estéként lesz, akivel tudok szórakozni egy kicsikét az ágyamban. – húzódott egykéjes mosoly végig az arcán. -  Ott a helyed nem itt. Kurvának szerintem jobb lennél.
• Nem is ismersz. - hangomból kivehető volt a lappangó düh. 
• Hmmm… nem baj. - közelebb jött. - Majd este jobban megismerlek. - bele markolt a fenekemben. Nem haboztam kardot rántottam és a torkához nyomtam. - Szóval játszani akarsz. Benne vagyok. De nem leszek kíméletes. - ő is kardot rántott majd egymásnak estünk. Nem szólt hozzánk senki. Nem akartak zavarni minket. Egymás ellen küzdöttünk. Én dühből harcoltam ő pedig csak bizonyítani akart. De még is. Még is én ejtettem rajta sebet először. Nem tetszett neki és bedurvult. Egyre jobban le akart győzni, de nem adtam meg neki ezt az élvezetett. Megint kapott egy sebet, de most gyönyörű arcára.
• Jól van, most már fejezzétek be. – szólt közbe a főnök. - Nem egymást kell megölnötök.
• De főnők. – ellenkeztem.
• Leila mondtam valamit. - eldobtam kardom és abban a pillanatban rám ugrott Kai és letepert a földre kést szegezve torkomhoz.
• Idióta engedj el.
• Nem. - megfogtam csuklóját és torkomhoz nyomtam
• Akkor tedd meg. - megfogtam kezét és gyengéden megvágtam a bőrt magamon. - Nem félek tőled. - kicsavartam a kezéből a csillogó pengét és eldobtam majd lelöktem magamról. Adtam neki egy pofont, de visszakaptam. Neki estem elkezdtem ütni, verni, de mintha csak simogattam volna. Meg akartam rúgni, de elkapta a lábam és megint a földön feküdtem. Hangosan felnyögtem, mert landoláskor igen csak megütöttem a hátam. Rám ült és lefogott. 
• Nem tudsz legyőzni. És tudod, miért mert csak egy nő vagy.
• Egyszer meg foglak ölni.
• Nehezen kétlem. - leköptem.
• Majd meglátjuk.
• Na, jó ebből most lett elegem. Látom, mindketten egyformán csökönyösek vagytok, és nem bírtok magatokkal. Döntöttem. Addig egy helyen fogtok lakni ameddig nem szokjátok meg egymást. Minden párosommal ezt csinálom veletek is ez lesz. Ne hebegj, habogj Leila. Te mondtad mindig, hogy ne nézzek nőként rád hát akkor ez most így lesz. Ha nem szokjátok meg egymást nem fogtok együtt össze szokva harcolni. Nem érdekel Kai. Leila menj és lásd el a sebeit. Holnap pedig közös kiképzést kaptok. Ugyan olyan keményet kapsz te is, mint Kai. Nem tisztelitek, egymást hát most meg tanuljátok tisztelni a másikat. Ha valamelyikkőtök hibázik a másik is ugyan olyan büntetést kap akár ártatlan akár nem. Felelősséggel tartoztok egymásért hisz egy klánba tartoztok és ezen kívül nincs családotok. Tekintsetek úgy egymásra, mint testvérek és Kai nem nyúlhatsz hozzá. Akár akarja akár nem. Nem azért hoztalak ide, vettelek fel a szárnyaim alá, hogy egymással szórakozatok, hanem azért, hogy hatékonyabb munkát végezetek. Tűnjetek a szemem elől. Ja és Leila. Ügyesen elbántál vele. - intett a fejével Kai felé. 
• Csak hagytam magam. - morgott Kai.
• Nem hiszem. Most pedig menjetek. Holnap korán keltek. Pihenjetek. - tisztelettudóan meghajoltunk és elmentünk. Igazságtalanságnak tartottam főnököm gyerekes szabályait, de valahol mégis egyet értettem vele. Tudom mostanában elszaladt velem a ló és itt lenne az ideje újra normálisnak lennem. Mentem szobám felé Kai pedig mint egy puli kutya követett. Kinyitottam ajtómat majd megfordultam, hogy ne tudjon bejönni utánam.
• Engedj be.
• Te nem alszol itt.
• Pedig itt fogok, mert azt mondták. És nem hiszem, hogy ellen mersz szegülni a főnőknek. 
• Nem ez első szabály, amit át hágok, szóval nem fogsz itt aludni.
• De hogy nem. - s berontott szobámba.

2 megjegyzés:

  1. Váááá izgi rész volt, az előzővel együtt. Ott rendőrök most meg a Kai fiú. Édesek lesznek ezek ketten :) Kis dilibogyók :D

    VálaszTörlés