6.rész: Ezt nem hiszem el.

• Leila! Kai! Ti most velem jöttök. - hallatszódott hangján, hogy nagyon mérges. Tudtam, hogy mindkettőnknek vége az én nagy pofám miatt.
• De főnők mi történt? - próbáltunk nála puhatolózni pedig jól tudtuk, hogy mi történt. Játszani akartuk a hülyét hátha beveszi, hogy nem tudunk semmiről, de nála ez nem ment.
• Azonnal velem jöttök. Elegem van belőletek. Kai még csak ma jöttél és mégis a bajt csinálod. Yakuzák vagyunk, veszélyesek, de nálam mindenek rendbe kell lennie és az embereimnek egymást tisztelniük kell.
• Nem én kezdtem uram. Nem én nem tiszteltem a másikat. – vitatkozott vele. Most először rettegtem főnökömtől, de nem akartam, hogy Kai bajba kerüljön én miattam.
• Elnézést Uram, de én tehetek az egészről. Én kezdeményeztem a verekedést. Én rontottam be hozzájuk kötözködni, mert keresztbe akartam tenni Kainak, hogy eltűnjön innen, mert egyedül akarok dolgozni. Azt akartam, hogy Kai bajba kerüljön, és ön Uram eltegye mellőlem. Nagyon sajnálom. - hajoltam meg előtte.
• Leila ezt nem hiszem el. Elegem van belőled, hogy nem bírsz magaddal. Annyi büntetést kaptál már és még se tudod magad megfékezni? Kai te menj aludni te pedig kisasszony velem, jössz. - szó nélkül követtem. Nem tudtam mi lesz ez után és fogalmam sem volt miért vállaltam magamra az egészet. Talán azért mert kiállt mellettem? De hisz azt mondta, hogy gyűlöl. Én is gyűlölöm, de akkor is nem engedte, hogy butaságot csináljak.

...

Kicsivel később.

Visszamentem a helyemre, de nem nagyon sikerült gyors léptekkel mennem. Még mindig fájt a hátam és olyan érzés volt mintha a bőröm ezer részre repedt volna meg. Sajgott és nem akartam semmi mást csak a hideg zuhany alá beállni, hogy az majd valamennyire hűtse nem rég szerzett sebeimet. Bementem szépen óvatosan a szobába, hogy ne keltsem fel Kait de meglepődésemre ott ült az ágyon és aggódva várt. De mikor meglátta, hogy arcát fürkészem hirtelen harag és megvetés ült arcára az addigi aggodalom helyett.
• Őrült vagy. – mondta halkan, nyugodttan.
• Kopj le és szállj le az ágyamról. - felállt és oda jött hozzám.
• Idióta vagy. Megmondtam ne avatkozz a dolgaimba. – kezdett ingerült lenni. Közel volt hozzám nagyon közel és így végre jobban szemügyre tudtam venni gyönyörű íriszeit.
• Ez nem csak a te dolgod. Az enyém is volt. Én voltam a hibás, hogy elkezdtél verekedni. - átölelt, de akármennyire jól eset nem esett, jól mert hozzá ért fájó hátamhoz. am, Nem akartam, hogy észrevegye mit kaptam ezért minden áron azon voltam, hogy elengedjen, hogy kiszakadja a biztonságot nyújtó karjai közül.
• Engedj, el azonnal mit képzelsz? - ordítottam rá és a fürdő szoba felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy forró hátamon végig folyjon a jéghideg víz. Nem sírtam miközben hátamat ütötték. Szemrebbenés nélkül viseltem a száz csapást. Nem gyengülhettem el. De miért szenvedek egy olyan ember miatt, akit alig ismerek? Talán azért mert tudom, hogy vele kell élnem addig ameddig élek. Sose fogom szeretni, de megvédett és tartoztam neki ennyivel. Ki léptem a zuhany alól megtöröltem magam majd bele bújtam pizsamámnak mondott ruhadarabjaimba.
• Mit csináltak veled? - kérdezte mikor kiléptem a fürdőszobából. 
• Semmit.
• Ne hazudj.
• Nem hazudok. Semmi közöd hozzá. Szállj le az ágyamról és hagyj végre békén.

…

Az éjszakám pokolian telt. Nem bírtam a hátamon feküdni és emiatt a kezeimet teljesen elaludtam. Nem tudtam normálisan aludni, mert csak a mellettem fekvő férfira gondoltam. Sose voltam még szerelmes. Az se tudom mi az és a férfiakhoz se értek. Nem vagyok, belé szerelmes hisz gyűlölöm. Hogy miért is? Tulajdonképpen magam se tudom. Gyűlölöm és kész. Meg ráadásul nem lehetek szerelmes egy olyan alakba, akit pár órája ismertem meg. Idióta vagyok és túl naiv. Nem lesz jó vége, mert kihasznál. Valamit tennem kell.
• Leila. Ne bénáz már. - kiabált már megint rám a főnők edzés közbe. - Emeld fel a kezed. - megpróbáltam, de nem sok sikerrel. - Leila. Mi van már? Nem így tanítottam. Nektek kettőtöknek kell lennetek a legjobbnak. És ezért nem fogom engedni, hogy bénáskodjatok. Főleg te Leila. Neked mindenkinél jobbnak kell lenned. Terveim vannak még veled. Haladjunk, haladjunk. Hajime!!!!! - ahogy meghallottam a vezényszót úgy estem neki kardommal Kainak. Vívtunk egymás ellen és csak az járt a fejembe, hogy a főnők büszke legyen rám. Nem gondolkodtam mit teszek csak, ösztönösen harcoltam. Kirúgta a kezemből a kardot én pedig neki mentem fegyver nélkül. - Leila!!!!!! - kiabált főnököm. - Fegyver van nála. Ne így! Leila! - nem érdekelt. Megszabadítottam fegyverétől és jöhetett a kézi tusa. Elkezdtünk verekedni mintha állatok lennénk, és a zsákmányért küzdenénk. Részben ez igaz volt. Én is és ő is az elismerését küzdöttünk. Be akartam végre valahára ebbe a világba illeszkedni. Nem foglalkoztam vele, hogy tegnap este megvédett csak az kellett, hogy végre mindenki belássa én is vagyok olyan jó, mint egy férfi. Most már a többiek is oda jöttek és mindegyik Kainak szurkolt. De én kerültem nyerő helyzetbe és ezt nem hagytam kihasználatlanul. Lefejeltem és ő pedig összeeset. Nem bírt egy ideig felkelni, amit nem is bántam, mert már nem bírtam volna sokáig. Nem volt bűntudatom. - Ide figyelj Leila. Ha így csinálod élesbe is meghalsz. De őszintén bevallom, készen állsz. - kezdet magához térni Kai. - Látom a tegnap esti verés meghozta a hatását. - Kai szemei kikerekedtek. Először sajnálattal nézett rám majd ez át ment dühös, lesújtó pillantásokba. - Menjetek, zuhanyozatok le, pihenjetek. Egy óra múlva karate. 
• Igen is Uram. - hajoltunk meg egyszerre. Rohantam befelé a fürdőszobába, hogy még véletlenül se tudjon Kai kérdezősködni. De sajnos ő gyorsabb volt és elém vágott. 
• Mesélj nekem csak. – mondta fenyegetően.
• Nem. - nyitottam volna az ajtót, de ő becsapta és nem engedett be a szobába. - Engedj be. 
• Nem. - elindultam vissza az udvar felé, de elkapott és berángatott a szobába majd a falhoz nyomott, hogy ne tudjak mozdulni. - Nem kell mártírkodni. Nem kell engem védeni, hogy utána sajnáltasd magad.
• Azt hiszed azért csináltam. Azért csináltam, mert te is kiálltál mellettem. Viszonozni akartam.
• Nem kértem, hogy segíts rajtam. 
• Ahogy én se kértem. De mégis megtetted.
• Nem kellett volna, ha nem lennél nő és ennyire nagyra vágyó.
• Már bocs, hogy nőnek születtem te hím soviniszta idióta. 
• Nagyra vágyó ribanc vagy. - adtam neki egy pofont nem adta vissza, hanem megcsókolt.