10.rész: Csapdába csalva

Lefagytam. Nem tudtam mit tegyek. Megbabonázott ez a férfi pedig tudom, hogy meg fog ölni. Csak néztem szemeit és hallottam szívem, ahogy egyre jobban kalapál. A világ kezdet előttem homályosulni. Készültem magam átadni a túlvilágnak mikor elengedte a nyakam.
• Hogy hívnak? - kérdezte én pedig nem válaszoltam. - Süket vagy? - kérdezte ingerülten, ordítva. - Jól van kislány. - megragadott és behurcolt egy szobába majd szó nélkül bedobott az ajtón becsukta mögöttem engem pedig bezárt. Nem rohantam az ajtót verni hisz tudtam úgy se lenne értelme. Úgyse engedne ki. Be vagyok ide zárva kiszolgáltatva neki. Hogy lehetek ilyen idióta? Rohantam az ablakhoz hogy majd azon meglépek, de sajna rács volt rajta. Viszont megtaláltam rajta a csavarokat, amivel fel volt fogatva. Elő vettem melltartómból a kiskésemet és elkezdtem kicsavarni a csavarokat. Sikertelenül, mert ekkor lépett be YongGuk. Hátulról megragadott elcipelt az ablaktól és levágott az ágyra. 
• Tudhattam volna, hogy vannak más fegyvereid is. Hol vannak?
• Nem mondom meg.
• Jó akkor majd én megkeresem. - jelent meg egy pajzán mosoly arcán.
• Hozzám ne merj nyúlni te rohadék.
• Akkor ad ide magadtól.
• Inkább ölj meg.
• Nem. Nem teszem. Szükségem van rád. Úgy tudom a drága főnököd téged nagy becsben tart. Hát akkor most szórakozok vele egy kicsit. - elindult a keze, hogy megkeresse a többi fegyvert, de nem találta. Túlságosan is jól tudom őket elrejteni.
• Engedj el! - mondtam neki dühösen. 
• Nem. Nem tehetem. Szóval ad ide őket vagy nagyon megbánnod.
• Nincs nálam semmi.
• Ne hazudj. Tudom, hogy van. De ha te így akkor én is.
• Ölj meg!
• Jaj, baba… nyugi nem sokára, de előtte mondtam, hogy szórakozunk. - csörgött a telefonja. Felvette. - Igen itt van. Jó rendben. Nincs semmi baja még egyelőre… - küldött felém egy gonosz mosolyt. - Jó, de akkor siessetek. Megölni? Jó értettem. - és letette a telefont. Mit akar ez tőlem? - Hát változott a terv. - mondta. - Muszáj lesz megölnöm téged, de előtte még valaki látni akar.
• Ki? - nem szólt csak szó nélkül kisétált az ajtón, amit megint bezárt maga mögött. Mégis mi fog történi velem? Miért nem lehet most azonnal megölni? Jobb lenne, hisz úgy sincs miért élnem. Férjhez akarnak adni egy olyan emberhez, aki sose fog szeretni és én se szeretem. Embereket kell meggyilkolnom csak azért, hogy én éltben maradjak. És tulajdonképpen azt se tudom, hogy kik az igazi családom. Nem akarok már élni. Elegem van mindenből. Fáradt vagyok. Jobb lenne, ha egyszer csak lehunynám szemem és soha többé nem kelnék fel. Ezt utánozva reméltem, hogy így is lesz, de sajnos nem lett így. Az ajtó zárja kattant majd három idegen férfi lépett be, akik között ott volt YongGuk is. Nem szóltak hozzám csak végig mértek majd YongGuk lépett az ágy mellé, amin ültem és felrángatott álló helyzetbe. Felálltam mellé felemelt fővel és diadal ittasan néztem szemükbe. Nem láttak rajtam se félelmet se szégyenkezést csak magabiztosságot pedig belülről majd meghaltam annyira féltem.
• Ő lenne az? Nem is látszik yakuzának. Túl csinos hozzá és ráadásul nem is japán. Európai vagy? Vagy amerikai? - nem válaszoltam. Nem akartam erre válaszolni és amúgy se vettem komolyan ezt a kérdését. Hirtelen egy nagy pofon csattanása ütötte meg a csendet, ami az én arcomon landolt.
• Nem hallottad mit kérdeztek tőled? - YongGuk volt ez a bátor. Most se szóltam és már megint lendítette a kezét és már mikor alig pár centire volt arcomhoz meg ragadtam karját és elkezdetem szorítani. A döbbenettől vagy a fájdalomtól felnyögött. Kezét a háta közepére nyomtam.
• Ha még egyszer megütsz, neked véged van megértettél? - suttogtam fülébe mérgesen miközben a többiek fegyvert rántottak elő zakójuk alól.
• Á most már értem miért vagy yakuza. - szólalt meg egy idős ember. - Nő létedre ilyen vagy? Ez szép, de kérlek, enged el YongGukot.
• Nem. Majd ha eltették a fegyvereket és elengednek.
• Ha nem engeded, el erőszakot kell alkalmaznunk. - elengedtem. Intett nekik, hogy tegyék el a fegyvert. Nem akarok bajba kerülni csak minél hamarabb el innen. Így is aggódnak már értem.
• Ha nem engednek, el meg fognak keresni és tudják, hogy hol kezdjék.
• Annál jobb. Tudod, ki vagyok én?
• Nem.
• Inagawakai család feje. És tudod, területeket akarok, ezért szépen megölöm drága főnököd minden egyes kulcs fontosságú emberét. Veled kezdjük cica baba. Tudod, akit te múltkor megöltél fiút a te embereitek közül az egy kém volt.
• Milyen fiút?
• Akit másodjára öltél meg a kertben. - elő jöttek a régi emlékek és szemembe könny szökött. - Látom, már emlékszel. Az a fiú az én fiam volt. Nem nagyon akartam neki megengedni, hogy kémkedjen, de ő nem akart nekem szót fogadni így hát megengedtem neki. De ezért te még kapni fogsz ribanc. YongGuk tied a csaj azt teszel vele, amit akarsz, de utána meg kell ölnöd.
• Értettem. - kisétáltak az ajtón én pedig YongGukkal kettesben maradtam. Tiltakozóan lépdeltem hátra felé, de ő mindig jött felém. Próbáltam menekülő útvonalat keresni, de nem találtam. Itt a vég. Nem bánnom csak ne így kelljen meghalnom. Oda lépet hozzám megsimította arcom majd kisétált az ajtón.