20.rész: Édes méreg

Méreg vagy számomra semmi más. Méreg mi beissza magát szervezetembe és lassan belülről megöl. Csak rád gondolok éjjel-nappal. Még mindig vágyom rád pedig már nem is élsz. Csak te kellesz nekem. Meg mérgezel. Már akkor is mérgeztél mikor még velem voltál. Meghaltál, de még mindig pusztító szered hatása alatt vagyok. Érted teszek mindent YongGuk, csak is érted. Kegyetlené tettél. Nézz rám mi lettem. Egy könyörtelen gépezett mi bármikor, bárhol robbanhat. Már csak 4-en vannak és utána ez a köd elfog, tűni szemem elől. Tik-tak, tik-tak ketyeg az óra.

Harmadik áldozatomhoz siettem. Ő már számomra egy kicsit nehezebb feladatnak bizonyult. Féltem hisz a csávó kétszer akkora volt, mint én és ráadásul egy kondi szökevény. Rohadt izmos volt. Hozzá képes Arnold Schwarzenegger nádszál vékony úriember. Épp munkája volt mikor megleptem. Végzet áldozatával. Átvágta torkát majd fintorogva ott hagyta. Kardom elő vettem és indultam felé. Mikor meg látott ő is ezt tette egy mosoly kíséretében.
• Én nem félek tőled. - ordította.
• Én se tőled te rohadék. - suhant egyet, kettőt pengém a levegőbe majd őt vette célba. Összeért pengénk. Feszített kardjával, hogy elessek. Sikerre ment. A földön feküdtem előtte ő pedig fényes vasát próbálta belém döfni. Nem jött össze. Felugrottam majd neki estem. Küzdöttem életemért sikertelenül. Ő erősebb volt, mint én. Most tényleg nagy fába vágtam a fejszém. Kirúgta kezemből a kardot. De béna vagyok… Fegyver nélkül maradtam.
• Te jössz szivi. - mártotta volna belém kardját. Elő vettem késem és a combjába szúrtam. Összerogyott. Elmentem megkeresni fegyverem majd szép kecses mozdulatokkal visszasétáltam hozzá. Próbált fel állni. Kivetem késem combjából és bele szúrtam vállába. Felordított. Viszonzásul ő is megajándékozott s a lábamba szúrta saját késem. Én nem ordítottam, fel se szisszentem.
• Ez nem ér. - motyogta mikor lábamból kivettem a kést és a másik vállába szúrtam.
• És YongGukot ért? Te jössz szivi. Suhant kardom és feje elvált nyakától.

A francba a lábam. Még szerencse, hogy Insoo nem szokott ilyenkor itthon lenni. Majd befekszek az ágyba és azt hazudom, beteg vagyok. Oda botorkáltam lakosztályunk ajtajához. Már alig láttam a sok vér vesztességtől, de úgy döntöttem, hogy kórházba nem megyek. Ha meg kell halni, akkor meghalok. Insoo otthon volt. Kabátommal próbáltam eltakarni sebemtől véres nadrágom.
• Hol voltál?
• Dolgom volt. - nem mertem megmozdulni, mert észrevette volna.
• Nem jössz ide?
• Nem.
• Gyere, már bentebb mondani akarok valamit. - nem mozdultam ő pedig ezt megunva felállt és oda sétált hozzám. Elvette kabátom és meglátta...