5.rész: Na jól kezdődik

• Takarodj ki a szobámból! - üvöltöttem rá miután be pofátlankódot és letelepedett az ágyamra.
• Nem. Jó nekem itt. – mondta elégedett, gúnyos hanggal.
• Takarodj az ágyamról lefelé. – oda mentem hozzá majd elkezdtem ütögetni.
• Lásd el a sebeim vagy elmondlak a főnőknek. - mondta incselkedve. Elő kerestem pár vattát és fertőtlenítő szert majd hozzá vágtam.
• Csináld meg magadnak.
• De kis szemét vagy. Lehetnél egy kicsit kedvesebb is hozzám.
• Én miért is?
• Mert ezt tetted velem most meg elvárod, hogy én rendezem le magam.
• Nem érdekelsz. Takarodj lefelé az ágyamról. 
• De nekem jó itt. - kimentem keresni egy matracot ennek a szerencsétlennek, de sajnos ez se ment zökkenő mentesen. 
• Hé, Leila kapott egy társat. - beszélték a többiek egymás között.
• Kit?
• Egy koreai Kai nevű fiút.
• Fúj. Koreai. A főnők meg van húzatva.
• Nem baj így legalább Leila majd tényleg azt fogja csinálni, amihez ért. És még nem is kell messze menni, mert egy helyen laknak.
• Fogadjunk még ma be lesz zavarva a maci a málnásba. - röhögték. Undorítóak.
• Mi a fenét képzeltek ti magatokról? - rontottam be hozzájuk. - Miért tekint mindenki úgy rám, mint egy kurvára. Nő vagyok, na és? Én is vagyok olyan jó, mint tik. Sőt. Jobb is. Fejezzétek be ezeket a hülyeségeket mert már elegem van belőle. Szálljatok le rólam és törődjetek a saját dolgotokkal. Inkább azzal foglalkoznátok, hogy jobban teljesítsetek nálam. Vagy féltékenyek vagytok, hogy én jobb vagyok?
• Mit ugrálsz te itt? Itt az ágy oszt feküdj mellém. Ha nem lennél a főnőknek olyan kedves már mindannyian végig mentünk volna, rajtad van egy olyan érzésem és te még élvezted is volna. - elő rántottam a kardom, de valaki megfogta kezem hátulról.
• Ne tedd. - szólt hozzám gyengéden. Kai volt az. Megrészegültem hangjától. Nem akartam, hogy észrevegye. Nem akartam, hogy tudjon arról, amit most jelen pillanatban érzek.
• Kopjál le te is és engedj el. - mérgesen s sértetten ott hagytam. Ki mentem az ajtó elé és hallgatóztam, hogy mit beszélnek. Tudni akartam, hogy összejátszik e velük.
• Na, ide figyeljetek. - halottam hangját. - Mit ártott nektek ez a lány? – kérdezte halál nyugodtan, ami egy kicsit ijesztő volt.
• Te is lekurváztad.
• És le is fogom, mert nekem jogom van hozzá. De nektek nincs. Ő a társam és akár mennyire gyűlölöm, meg fogom védeni. Ha még egyszer meghallom h így beszéltek róla vagy vele nektek végetek van. Semmi közötök hozzá. És ha én játszadozni akarok, vele nem fogom az orrotokra kötni. De ti nem nyúlhatok hozzá. 
• Ki lennél te rohadt Koreai. - nem szólt egy szót se csak behúzott neki egyet. Majd a másik is neki akart esni, de berontottam a szobába és én is beálltam verekedni.
• Gyere Kai. Gyere. - rángattam el az egyik pasi felöl. Csípőjén ült és a fejét ütötte két öklével. Véres volt minden. A férfi, a keze a ruhája.
• Miért avatkoztál bele? - kérdezte mikor be értünk a szobába. Ledobtam a matracot a földre.
• Itt fogsz aludni ez a te ágyad. – tettem mintha nem is hallottam volna semmit. Nem akartam válaszolni. Nem állt szándékomba.
• Kérdeztem valamit.
• Tudom, tudom, hogy te vagy a vendég, de akkor is te alszol a földön. – folytattam tovább tettetésemet.
• Leila. - megragadott. - Ne avatkozz többet a dolgaimba megértettél?
• Engedj el.
• Kérdeztem valamit.
• Megértettem.
• Okos lány vagy te. És én alszom az ágyon. - lefeküdt rá cinikus győztes mosollyal.
• Na, azt felejtsd el. - lehúztam az ágyamról és gyorsan befeküdtem helyemre. Lekapcsoltam a villanyt és aludni akartunk mikor a főnők rontott be.
• Leila! Kai! Ti most velem jöttök.