9.rész: Végnek vélt kezdet

• Leila. Leila. Leila. - ébresztgetet Hanabusa vagyis Insoo. - Apám hívott kelj fel! Gyere. Azt mondta lenne egy melód.
• Hogy lenne egy munka? Mennem kell.
• Siess! – felszedtem a ruháimat a földről és elkezdtem magamra ölteni a nem éppen szép darabokat. - Leila. 
• Igen. – kaptam a fejem felé mintha valamit várnék. Mintha várnám azt, hogy megmagyarázza azt, amit az előbb csináltunk.
• Ezt többet nem fog elő fordulni. - rám se nézett úgy mondta. Tudtam miről van szó és fájt, hogy csak ennyire kellettem neki. De őszintén mire számítottam? Ez csak egy érdekházasság lesz. Ő úgysem fog "hűséges" lenni hozzám.
• Tudom Hanabusa. - direkt nem neveztem Insoonak. - Akkor maradjunk annyinál, hogy vagyunk, és nem szól senki a másikhoz. És most ha megbocsájt. Viszont látásra. 
• Várj, elviszlek. Úgyse tudod, hogy hol vagy.
• Kösz, de nem kell. Kiismerem magam.
• Azért visznek minden küldetésre kocsival? – mondta cinikusan. Feltudtam volna pofozni abban a pillanatban.
• Viszontlátásra. - léptem ki a szoba ajtaján majd később a hotel ajtaján. Elindultam, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy eltévedtem. Nem tudtam merről jöttünk és merre kell mennem taxira pedig nem volt pénzem. Lemondóan mentem tovább miközben tűrtem a divat macák csípős megjegyzéseiket a kinézettem miatt.
• Elviszlek, gyere, szállj be. - jött Insoo utánam kocsival. Most az egyszer hálás voltam neki. Lehet, hogy csak pár órával ezelőtt kanos volt, de most viszont kedves. Haza vitt majd amilyen gyorsan lehetet mentem főnököm elé.
• Leila. Végre itt. Nem volt szép, hogy kérdezés nélkül leléptetek. Fiam ez elő ne forduljon még egyszer. Tudom, hogy Leila önszántából nem ment volna el veled. Kérlek, fiam menj, ki beszédem van négyszemközt Leilaval. - szó nélkül kiment én pedig leültem főnököm elé. - Lenne neked egy meló de Kai most még nem megy veled. Itt van a képe őt kéne megölnöd. Indulj és légy óvatos de Kainak egy szót se. - felálltam meghajolva, de mikor az ajtóhoz léptem, hogy, kimegyek újra hozzám szólt. - Leila. - fordultam vissza, de nem sétáltam oda hozzá. Egy helyben maradtam és vártam mit mond. - Ha legközelebb a fiam ilyent csinál veled és te nem akarsz elmenni, kérlek légy vele erőszakos. - meghajoltam, hogy értem és kimentem az ajtón. Ó ha tudná jelen pillanatban milyen átkozódások mennek át a fejembe a fia iránt. De mégis olyan fura, hogy azt mondta Hanabusa , hogy őt Insoonak hívják. Miért mondta ezt? Bementem szobámba átöltözni elő venni fegyvereim, de sajnos nem volt ez olyan könnyű. Belépve a szobámba elég különös látvány fogadott. Kai épp egy lányt, hogy is mondjam baszogatott az ÉN ágyamba.
• Ti meg mi a fenét csináltok az ÉN ágyamban. Kai takarítsd ki ezt a kurvát onnan most AZONNAL!!!!!! KIFELÉ!!!!!!!!!!! 
• Fejezd, már be dolgom van. 
• Nem érdekel. - indultam feléjük. - Kifelé az ágyamból most. Mit képzeltek ti magatokról főleg te. Te rohadék. Kifelé most. - oda mentem hozzájuk majd elkezdtem őket rángatni.
• Mi van cica féltékeny vagy? - kérdezte tőlem Kai.
• Ha nem fogod, be a pofád olyant kapsz, hogy azt megemlegeted. Mire visszajövök, a fürdőből ez a kurva ne legyen itt és te se. - benyúltam szekrényembe a ruháimért és indultam a fürdőbe átöltözni. Letussoltam majd átöltöztem. Különböző fegyvereim szépen elrendezgettem ruháim alatt majd a fényképpel indultam ki felé. Beléptem szobámba és Kai ott ült az ágyamon. 
• Hova mész? - kérdezte.
• Hanabusahoz. - felvettem kardom majd napszemüvegem és indultam a munka felé.

Egy gazdag ház. Már megint. Ezt nem akarom elhinni. Miért kell nekem mindig ilyen helyeken embert ölni? Az ürge otthon volt, de egyedül. Beosontam a házba majd bementem a nappaliba ahol nekem hátal ült. Ez könnyű meló lesz gondoltam magamban. Közelebb léptem hozzá kardommal. Csak pár lépés.
• Tedd meg nyugodtan, de tényleg ezt akarod? - szólalt meg én pedig azt hittem menten meghalok az ijedségtől. Felállt szép, lassan de nem mertem kardom belé mártani. Letablóztam.  Megfordult és a falhoz vágott keze pedig nem engedte el torkom. A levegő kezdet kiszállni testemből. Hallottam szívem dobogását és az ő mély duruzsoló hangját. - Ki küldött? - nem válaszoltam hisz úgy is itt a vég. - Tudom ki küldött nyugi csak nem tudtam, hogy nőt fog küldeni. - levette a napszemüvegem. - És ráadásul nem is japán. A főnököd ennyire le van alacsonyodva? Szánalmas. - elvette a kardom és a földhöz vágta. - Tudod, ki vagyok? - bólintottam nem. - Kíváncsi vagy ki lesz az, aki megöl? - bólintottam, hogy igen. Miért is ne ha már meghalok. Nem bántam, hogy ez lesz. Elegem van az életből. Nem akarok többet élni akkor meg tegye csak meg. Szívességet tesz vele meg. Nem csak nekem, hanem az emberiség számára is. - Bang YongGuk.