7.rész: What the fuck?

Megcsókolt. Miért? Mit akar tőlem? Nem viszonoztam. Nem érdekel. Lassan pisztolyomat elővettem nadrágomból. Kattant a kakas és a fejéhez nyomtam. Elvált tőlem és kérdően rám nézett.
• Tűnj el a közelemből vagy véged.
• Tudom, hogy akarsz. Leír rólad. Tudom jól, hogy azért avatkozol bele állandóan a dolgaimba.
• Seggfej. Tűnj el. Ha még egyszer megpróbálod, neked véged van. - most már halántékához szorítottam fegyverem. - Nem viccelek.
• Úgyse mered. - fogta meg pisztolyom és jobban a fejéhez nyomta. - Húzd meg. Nincs veszíteni valóm. - farkas szemet néztünk. Nem tettem meg. Nem akartam megtenni. Reméltem, hogy majd máskor, máshogy megtehetem.
• Leila! Kai!... Oh, elnézést. Valamit megzavartam? – Hanabusa volt az. Majd jobban szemügyre vett minket és elkezdet lebeszélni a dologról. - Figyelj, Leila tudom, hogy ennyire utálod, de kérlek, ne tegyél hülyeséget.
• Ki ez a mitugrász? - kérdezte Kai de tekintetét nem vette le rólam. Még mindig a pisztolyt nyomtam hozzá.
• A főnők fia Hanabusa. - magyaráztam neki miközben még mindig néztem.
• Mit akarsz? - kérdezte tőle mozdulatlanul.
• Leila. Apám beszélni akar veled. Fontos azt mondta.
• Hallod Leila? - gúnyolódott Kai. Arrébb löktem majd belelőttem a párnájába. A fülem elkezdett csengeni.
• Legközelebb nem a párnába lövök, hanem beléd.
• Örömmel várom édes. - hajolt meg előttem ön elégült mosollyal én pedig duzzogva kimentem Hanabusaval a nyomomban. A többi yakuza kint állt a folyóson érdeklődve, hogy mi volt ez a lövés.
• A francba. - mondta az egyik. - Azt hittük, hogy lelőtt téged Kai. Hát még ezt se tudja rendesen elvégezni?
• Mi van gyerekek eddig tartott a szerelem? - kérdezte a másik. Nem foglalkoztam velük. Majd úgy is megkapják a magukét. Nem érdekel. Minden egyes szívatást vissza fognak kapni. Beérve főnökömhöz tisztelet tudóan meghajoltam majd leültem elé.
• Leila. Nagyon sokat fejlődtél. Ez tetszik nekem. Látom benned családom jövőjét. Ezért gondoltam úgy, hogy… fiam gyere közelebb. – közelebb jött Hanabusa is majd leült apja elé. -  Össze fogtok házasodni.
• Főnők!
• Apám. - mondtuk egyszerre majd mikor szúró pillantással ránk nézett bűnbánóan lehajtottuk fejünket.
• Fiam. Ez a lány való neked. Erős. Kibír minden fájdalmat és tudom, hogy hűséges. Szívesen látnék melletted egy ilyen lányt. Én vagyok az apád és az lesz, amit mondok. Leila neked is így lesz a jobb. Ti ketten tudnátok azt folytatni, amit én elkezdtem.
• Uram. Megtisztelő, de nem vagyok erre a feladatra megfelelő.
• Nem vitatkozom. Együtt lesztek mától kezdve szabadidőtökben az esküvő napjáig. Meg kell egymást jobban ismernetek. De Leila Kaival maradsz egy helyen, mert társak vagytok. De meg ne tudjam, hogy egymáshoz nyúltok, mert te Hanabusaé vagy.
…

Még egy félórát papolt, hogy nekünk össze kell házasodni akár akarjuk akár nem. Őszintén? Én nem akarom. Nem tudok Hanabusara úgy nézni, mint a férjem hisz mi ketten barátok vagyunk. Ő mindig ott volt mellettem mióta az apja tanít engem. Ott volt akárhányszor büntetést kaptam és gyengéd szavakkal próbált vigasztalni. Egy valamikor nem volt mellettem mikor Suzuki elvitt abba a borzalmas szobába és… akkor nem volt mellettem. Akkor Kínában volt a kapcsolatokat ápolni apja kérésére. Mikor haza a jött az ideg szétvettette, hogy mi történt velem, de sajnos nem tehetett semmit se ő sem én.

• Hallom, hogy a mitugrász szajhája lettél. – mondta gúnyolódva Kai mikor lehajtott fejjel, szomorú arckifejezéssel léptem be közös szállásunk ajtaján. Nem voltam kíváncsi a hülyeségeire. Nem akartam ezzel a dologgal foglalkozni hisz ez még nekem is új volt és nagyon fájt, hogy ilyent akarnak tenni velem.
• Fogd be te szemét. – korholtam le mire ő mosolygó arccal elém.
• Na, ide figyelj. - megfogott és letepert az ágyamra. Ekkor nyitott be Hanabusa.