2.rész: Bűnös élet

• Leila!
• Igen főnők. 
• Lenne egy meló. Egy ürgét kell elkapnod. Itt a fényképe. Nem kell megölni csak ide hozni. És kérlek, vedd fel a napszemüveget, mert könnyű a szemed miatt kiszúrni és tudom, hogy egyáltalán nem vagy óvatos. De kérlek, most az egyszer tegyél kivételt nekem ez nagyon fontos.
• Megértettem.
• Készülj! Mindjárt indultok!
• Értetem. - felvettem rövidnadrágom és pólóm, kardom hátamra tettem napszemüvegemet fel és már indulhattam is. Ilyenkor az úton mindig ritmusos zenét hallgatok, hogy legyen kedvem harcolni és legyen egy fajta ritmusom. Nekem már lassan ez az egész öldöklés olyan, mint egy tánc, amit jól kell eljárnom. Egy pokolba vezető tánc. Tudom nem jó dolog, amit teszek, de nincs más választásom. Ez az én sorsom. Ezt kaptam a teremtőtől. Nem értek semmi máshoz és őszintén nem tudnám már elképzelni az életem e nélkül. Így nőttem fel. Láttam embereket meghalni és láttam azt, hogy hogyan kell végezni a másikkal. Erre keltem erre feküdtem. Beitta magát az álmaimba és nem tudom elfelejteni mind azt, amit a fejembe vertek. Erre tanítottak. Azt akarták, hogy én is embereket öljek és, hogy ne veszek el a világban. Jobb minden, hogy így történt, mert így majd senki se akar nekem ártani. Szeretek így élni.
• Megérkeztünk Leila. Segítsünk? - gúnyolódott az egyik yakuza.
• Nem kell kösz. Nincs szükségem kislányok segítségére. - ott hagytam őket s már indultam is befelé a házba ők pedig elhajtottak. Feltörtem a hátsó ajtót és bementem. Körül néztem, de nem volt otthon senki. Leültem a sötétbe majd vártam. Azon gondolkoztam vajon minek kell ez a pasi a főnőknek, de sehogy se tudtam rá jönni. Nem jött még pedig már két órája vártam rá. Nagy csörömpölésre és lármára figyeltem fel s két férfi dulakodására. Az egyik hangot felismertem. Egy yakuza volt a másik pedig gondolom az a férfi, akit el kellett kapnom. Ki mentem majd láttam, hogy épp a melómat nyúlják le és ráadásul nem úgy csinálják, ahogy engem megbíztak. Megölte. Pedig a főnőknek élve kellett. 
• Mit csináltál te idióta? Nem kellett volna megölni. A főnőknek élve kellett. És te mi a fenét szemtelenkedsz bele a munkába?
• Nem érdekel. Így legalább meg fogod tanulni, hogy egy nőnek nincs semmi helye itt. Tudod, hogy ezért a főnők téged meg fog ölni vagy kurvát csinál belőled akár mennyire kedves vagy neki. De engem nem fog érdekelni. Sőt még igénybe is fogom venni a szolgáltatásaidat. És nem fogok érte fizetni. 
• Te idióta. Hogy lehetsz ilyen szemét?
• Ja, nem is te vagy a szemét mi? Tudod én voltam mindig is a legjobb, de jöttél te. Megöleted a legjobb barátomat, aki mellesleg a mesterem volt. Utána pedig szárnyaid alá vett a főnők engem pedig elhanyagolt. Egy nőnek semmi keresni valója nincs itt. Nektek az a dolgotok, hogy széttegyétek a lábatokat, ha mondják. Semmi más.
• Te hülye vagy.
• Tényleg? - megragadott majd a falhoz nyomott. - Nem vagyok hülye. - erőszakosan megcsókolt. Nem engedtem neki. - Most viszont megmutatom mi a dolgod és a jövőbe ehhez tartsd magad. Ha még egyszer a főnők közelébe meglátlak, minden nap el foglak kapni és addig csinálom ezt veled, amíg öngyilkos nem leszel, vagy jobb belátásra nem térsz, hogy te kurvának vagy jó. - letépte rólam a felsőm. Nem bírtam megmozdulni ezerszer erősebb nálam.
• Engedj el te rohadék.
• Fogd be. - adott egy pofont. Begurultam. Engem senki nem üthet meg csak úgy. Mit képzel ez magáról? Minden mást el tudok viselni, de a pofont és az, hogy valaki megsebesítsen azt nem. Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Mikor újra a számhoz jött le fejeltem, amitől a fejét fogta majd hasba rúgtam. Összeeset én pedig elkezdtem rohanni. De ekkor elfogott az egyik társa.
• Hova, hova picinyem? - csizmámhoz nyúltam késemért majd gondolkodás nélkül leszúrtam. Most már a másik is felállt. 
• Ez nem volt szép tőled. Miért bánsz így velem?
• Meg akartál erőszakolni.
• Ó én nem én csak játszani akartam. Na, gyere, hidd el jó lesz. – nyújtotta a kezét. Nem mozdultam meg. Undorodtam tőle s nem akartam, hogy hozzám érjen.
• Ne gyere közelebb. - de jött. Védekezés képen a kardomért nyúltam. - Ha meg egy lépést teszel, meghalsz. 
• Jaj nem mernéd te azt megtenni. - de megtettem.  Pengém a Hold fényében megcsillant majd suhogva lesújtott. Összeesett előttem hörögve miközben vérpatak folyt ki a száján.