17.rész: Észak Korea sátánjai

• Jaj, ne már Insoo nem akarok menni. Minek kellek én oda? – megint hisztiztem szokásomhoz híven. Semmi kedvem nem volt menni, de ő ragaszkodott hozzá.
• Tudod jól. Hogy boldogítsad a hadügyminisztert. Kellenek azok a fegyverek.
• És én mit kezdjek azzal az emberrel úgy is a pénz beszél.
• Szívem. - átölelt. - Igen a pénz beszél, de a te cuki arcodért képesek kevesebbet kérni és amúgy is mondta, hogy szeretne veled megismerkedni.
• Jól van. Megyek pakolni. – adtam meg magam hisz tisztában voltam vele, hogy úgyse fogja tervét megmásítani. Unottan fordultam meg és indultam a szekrényhez. Kinyitottam nagy barna ajtaját.
• Ne várj még. Hisz nekünk nem is volt még nászéjszakánk. – megfogott majd magához ölelt.
• Te mondtad nem fogsz hozzám nyúlni többet.
• Akkor ezt az ígéretem most megszegem, ha nem bánnod. - és megcsókolt…

Útálom a repülőket, de mi a jó abban, ha valaki mocsok gazdag? Hát az, hogy van magán repülője így nem kell a sok hülyére várni, míg beszállnak. Nem nagyon volt kedvem Észak Koreába menni, de a tegnapi kis akcióm után végül is jobbnak láttam. Egy szeméttel kevesebb. Még van 6 hátra és plusz egy fő. Eljátszottam a gondolattal, hogy, hogy fogok velük végezni s minden egyes gondolatom véresebbnél véresebb volt. Nem ismerek kegyelmet és soha se fogok ismerni. Elvették tőlem azt ami a világot, a szabadságot jelentette számomra. Boldogok lehetünk volna együtt, de ők ezt elvették tőlünk. Megtagadták tőlünk azt a kis gyengéséget is, ami legalább egy kis fényt hozott nekünk ebbe a rút, komor sötét világba.

  Megérkeztünk s mikor leszálltunk a repülővel, ott álltak a kifutó pálya szélén szépen sorban, mint a díszpintyek s várták, hogy üdvözölhessenek minket. Elkapott a röhögő görcs, mert elégé viccesen néztek ki. Elkezdet az egyik angolul beszélni hozzám.
• Elnézést, hogy közbe vágok, de nyugodtan beszélhet koreaiul, mert ismerem a nyelvet. - ezt örömmel fogadta és folytatta szokásos betanult monológját.
• Mi van édesem? - ölelt át Insoo.
• Figyelj te mióta vagy ilyen nyálas?
• Nem tetszik?
• Nagyon sunyi vagy. - kaptam tőle egy mosolyt majd mikor meglátta a hadügyminisztert ott hagyott és felé indult tárt karokkal. Nekem ez az egész egy kicsit furcsa volt, de hát ez nem az én dolgom.
• Miniszter Úr hagyj, mutassam be a feleségem. - hajoltam meg előtte majd ő is ezt tette.
• Örülök, hogy megismerhetem miniszter úr. Már nagyon rég óta várom, hogy találkozhassunk.
• Enyém a megtisztelés. Ha jól hallottam és látom te angol vagy.
• Igen az vagyok.
• És, hogyan lettél yakuza?
• Én is pont erre keresem a választ uram. - meghajoltam megint előtte.
• Kíváncsi a katonáimra?
• Természetesen Uram, de inkább először tegyünk eleget férjem igényének.
• Ez egy nagyon jó válasz. Először a munka utána a szórakozás. Jöjjön maga is velünk. - mentem velük és láttam Insoo elégedett arcát. Elmentünk az éppen gyakorlatozó katonák mellett. Megálltam és figyeltem őket. Vajon nekik van e olyan ember az életükben mint nekem YongGuk volt. Biztos, hogy van. Biztos ők is sokat gondolnak azokra, akiket otthon hagytak. 
• Gyere szívem. - ragadta meg a kezem Insoo. Egy hangárhoz értünk, ami teli volt repülőkkel.
- Ezek az An-2-es repülőgépek. Ezek a rendkívül lassú, ám alacsonyan, szinte a fák koronáját súrolva repülni képes járművek. Észak-Korea több száz darabbal rendelkezik belőle. Az elavult gépek feladata egy támadó hadművelet esetén az lenne, hogy diverzáns alakulatokat juttassanak el a déliek védelmi vonalai mögé, ahol a jól kiképzett és motivált, kis létszámú csoportokban tevékenykedő északi kommandósok hatalmas károkat tudnának okozni. Hasonló feladatra a közepes és nagy magasságban, nagy sebességgel repülő, korszerű vadászgépek nem alkalmasak. 
Az észak-koreai repülőalakulatok gépállományának gerincét még zömmel még az ötvenes és hatvanas évek technológiai színvonalát képviselő szovjet MiG-19 és MiG-21 típusok, valamint ezek kínai gyártású klónjai alkotják. Bár a flotta darabszáma jelentős, és feltehetően a pilóták motiváltsága is megfelelő, ez azonban nem pótolja teljes körűen a technológiai elmaradást a déliek korszerű saját, illetve amerikai származású eszközeivel szemben. - folytatta magyarázatát a miniszter.
• Akkor miért alkalmazzák még őket? – kérdezte Insoo nagy kíváncsisággal.
• Mert ezek is jók ahhoz, hogy eljussunk az ellenséghez és véget vessünk nekik. És amúgy is a mi pilótáink a legjobbak és a legerősebbek és ennyi elég is. - láttam Insoon, hogy nagyon mondani akar valamit, de inkább nem szólt. - Na, jöjjenek, nézzük meg a fegyvereket, mert a repülőkön úgy érzem össze fogunk veszni. - követtük, míg egy raktárhelyiségbe nem értünk. Itt voltak az én kicsikéim. - Itt vannak a fegyverek uraim és elnézést hölgyem. - mosolygott rám. Kinyitottak egy faládát és megpillantottam benne több TT-t. - TT-pisztoly által tervezett 7,58 mm-es öntöltő pisztoly.
• Elnézést uram, de én úgy tudom, hogy nem 7,58 mm-es hanem 7,62mm-es. - Insoo súlyos pillantásokat vettem rám. Végem.
• Igaza van kis asszony. Tényleg. Elnézést tévedtem. Maga nagyon okosnak tűnik. Tud még nekem róla beszélni?
• Az első „Tulai Tokarev-pisztolyt” 1930-ban tervezték TT–30 néven, és a fegyvert akkor rendszeresítették is a szovjet Vörös Hadseregben. 1933-ban a fegyvert áttervezték, az a Coltokéhoz hasonló zárszerkezetet kapott, ez lett a TT-33.A Colt M1911-hez hasonlóan Browning rendszerű kengyeles reteszelést kapott. A TT-33 az úgynevezett Tokarev lőszerrel üzemel, ez 7,62x25 mm központi gyújtású tombakkal plattírozott acélköpenyes, ólom magvas lőszer, bizonyos gyártók esetén Pl. csehszlovák, aym, vagy bxn hüvelyfenékjelzéssel acélmaggal. A fegyver a szocialista országok mindegyikében elterjedt, kivéve ahol saját pisztolyt fejlesztettek erre a lőszerre, pl. Csehszlovákia.
Az acélmag választását az átütőerő növelése indokolta. A fegyver tervezésénél alapvető szempont volt az egyszerű karbantarthatóság, amit jól jellemez, hogy a részleges szétszereléshez semmilyen szerszámra nincs szükség.
• Brávó ez igen. Hanabusa fiam látod apád jó feleséget választott neked. És mi a személyes véleményed erről a fegyverről?
• Nekem nem valami nagy kedvencem.
• Miért?
• Mert nehéz hozzá lőszert szerezni. 
• Ez igaz. És van kedvenced? 
• Nincs Uram. Én a kardokért rajongok igazán. De azért egy Lc9 mindig van nálam.
• Igen? 
• Igen.
• Drágám. Kérlek, menj, ki nézz szét, mert nekünk munkánk van. – Insoo rosszul érezte magát az okoskodásomtól.  Kimentem majd leültem a hangár elé. Egy fiatal katona jött oda hozzám.
• Segíthetek? - kérdezte barátságosan. Lassan felálltam. 
• Nem kell, csak a férjemet várom.
• Hanabusa Úr?
• Igen. - mosolyogtam.
• Önt, hogy hívják hölgyem?
• Leila.
• Egész furcsa erre európai nőt látni főleg, hogy egy ilyen befolyásos japán férje legyen.
• Yakuza voltam és hozzá adtak.
• Ááá értem. Ez meg magyaráz mindent.
• Gyere már! - kiabáltak neki oda.
• Most mennem kell, sajnálom, remélem, még majd találkozunk. Viszlát.
• Viszlát. - bolond fiú gondoltam magamban mikor elfutott a többiekhez.

• Miért itt vettél fegyvereket? Észak Koreában csak rakétákat érdemes venni semmi mást. Ezek nagyon régi és elavult fegyverek.
• Nyugi. Azért vettünk itt, mert ez olcsóbb és így még olcsóbb lesz, hogy megszeretett téged a miniszter és amúgy is át lesznek alakítva.
• Kínával vagy Oroszországgal jobban jártál volna.
• Sokkal tartozik ez az ember a családunknak.
• Akkor se tetszik.