16.rész: Dögvész

 

 

Dögvész szabadult a világra mikor Mózes az ő népét próbálta kihozni Egyiptomból, de a fáraó nem engedelmeskedet Isten parancsának. Saját fiának életével kellett megfizetnie makacsságát és gonosuságát. Dögvész fog szabadulni nem sokára azokra az emberek is, akik megölték YongGukot. Kegyetlen dögvész. És a dögvésznek a neve: Leila. 

Egy házban vagyok ahol annak a családja él, aki benne volt YongGuko megölésében. Már csak ő neki kell haza érnie és teljes lesz a létszám. Anyuka és két gyerek. Összekötözve ülnek a szőnyegen szájuk bekötve. A fotelban ülök, őket bámulom és várok. Várok a csodára, hogy végre haza érjen. Telik az idő nekem pedig szememet és az elmémet elöntötte a düh melyet irántuk érzek.
• Tudod nekem is van férjem. - kezdem a mondókám, mert nagyon unatkozom. - Csak az a baj, hogy csak úgy mellém baszták. De tudod volt egy szerelmem, akit úgy hívtak Bang YongGuk. - kikerekedett a szemei. - Szóval ismerted. - bólintott. - A te férjed ölte meg. Hát igen sajnálom, de bűnhődnie kell és hát emiatt nektek is. Pedig olyan édes gyerekeid vannak. Tudod, nekem nem lehet gyerekem. Lehet, hogy elviszem az egyiket magammal. - zörgött a zár.
• Szívem-megjöttem.
• Én meg itt várlak. - válaszoltam neki mikor az ajtóban állt és farkas szemet néztünk. Vette volna elő a fegyverét, de én nem engedtem. - Én a helyedben nem tenném, mert a csinos feleséged vagy valamelyik gyereked torkát át vágom. Gyere közénk és mesélj nekem. - leült. - Nem előtte ad ide a fegyvereket. - elő vette az összest oda dobálta elém én pedig oda lépdeltem hozzá kecsesen és át néztem van e még nála majd utána oda kötöztem drága családjához. - Tudom, hogy nem egyedül tetted, mert akkor nem élni ő meg igen. Kik voltak még?
• Nem mi voltunk.
• Akkor kik? Beszélj!
• Nem mondhatom el.
• Oké. Így is lehet. - oda mentem a feleségéhez és lassan végig húztam torkán a kést, de csak annyira, hogy karcolja a jéghideg penge a hófehér hibátlan bőrét. - Ha nem beszélsz a következő ilyen halálos lesz. Na, mondjad. – fenyegettem és láthatólag hatásos voltam.
• Nekünk csak el kellett kapnunk mikor találkozótok volt. A főnök elé kellett vinnünk és ő ölte meg. – zárta le beszámolóját rövidre.
• De tik is hibásak vagytok. Ismered Mózes könyvét? - rázza a fejét, hogy nem. - Gondoltam. Tudod mikor Mózes népét Egyiptomból akarta ki vinni, de a fáraó nem engedte Isten dögvészt is szabadított rájuk a sok másik csapás mellett és nem csak a fáraót büntette, hanem az embereit is, akik engedelmeskedtek neki. Én is ezt fogom tenni. Megbüntettem az oktalan, szánalmas  embereit is akik nem tudnak önálló gondolatokkal létezni. Tudod a dögvészben a családtagok meghaltak. - és egy mozdulattal át vágtam felesége torkát. Hörögve esett össze. - Kérem a neveket.
• Te szemét. - ordított 
• Hogy mondtad a fiadat is? – nyúltam fiához majd oda szegeztem a kést a torkához.
• Nem. Leírom a neveket. - adtam neki tollat és papírt ő pedig szorgalmasan elkezdet írni. 
• Ó köszönöm. Most búcsúz el tőlük. - és velük is végeztem.
• Ezt most miért tetted? 
• Nyugi veled is vannak terveim. Szivi. Tudod, nem szeretnék lebukni. Nyújtsd ki a nyelved.
• Szopjál le. 
• Nyújtsd ki. - nem tette. Megmártottam pengém az egyik szemébe. - Nyújtsd ki vagy a másik jön. - kinyújtotta én pedig levágtam majd a másik szemét is kiszúrtam. Nyom nélkül ott hagytam és indultam következő áldozatomhoz.

…
• Hol voltál? - kérdezte Insoo mikor haza értem.
• Szívem női dolgaim voltak. Akartam venni egy pár ruhát, de inkább varratok magamnak. Nem tetszett semelyik. Nem voltak eléggé különlegesek. – hazudtam neki szemrebbenés nélkül.
• Holnap el kell mennünk Koreába. – közölte velem a tényt szárazon. Csak pislogtam hisz semmi kedvem nem volt a melót itt hagyni félig.
• Miért? És nekem minek kéne mennem?
• Észak Koreába megyünk és remélem sejted miért. – még szép, hogy sejtem.