• Jó reggelt. - motyogtam vissza és hangomból érezhető volt, hogy még mindig tudnák aludni. Kinyitottam lassan a szemem és egy boldog férfivel találtam magam szembe.
• Köszönöm a tegnap estét. - suttogta fülembe majd gyengéden fülcimpámba harapott. Felkuncogtam.
• Nagyon jó volt. – nyugtáztam én is a dolgot.
• Ki tettem magamért. - most ő nevetett.
• Itt lenne az ideje felkelni, de még annyira jó lenne aludni.
• Én még szívesen feküdnék itt melletted.
• YongGuk ha megszöknék, veled mit tennének? – tettem fel a nem éppen udvarias választ.
• Megölnének. – mondta nyugodtan, szemrebbenés nélkül mintha ez olyan természetes dolog volna.
• Akkor szökjünk meg együtt. Kérlek.
• Nem lehet.
• Veszünk egy házat. Ott tudunk lakni és a főnök vigyázna ránk. És amúgy is meg tudjuk magunkat védeni.
• Ez nem jönne össze.
• Miért?
• Hisz neked férjhez kell menned.
• Akkor titokban tartanánk, csak kérlek, menjünk innen.
• Nem tehetem ez az otthonom és amúgy is jönnének utánunk. Kezdődne, minden előröl.
• Lesz másik otthonod velem. Elmegyünk az országból jó messzire.
• Szép tervek kicsim. – megcsókolt. - Nyugi ki fogok találni valamit.
• Veled akarok lenni csak is veled.
• Tudom…
…
Már két hete vagyok itt és szerencsémre YongGuk már meg engedi, hogy szabadon járjak, kelljek a lakásba. Azt mondta bízik bennem, hogy nem szököm meg. És őszintén, ha a főnöke nem jött volna mindennap "megkínozni" akkor egész jól éreztem volna magam. Igaz, hogy YongGuk ezek után a " beszélgetések" után mindig megvigasztalt, amit persze élveztem. Egyik nap a nappaliba ültem és a tévét lestem mikor egy zajra kaptam fel a fejem, ami a bejárati ajtó felől jött. Kai lépett be rajta. Azt hittem a szívem is megáll és nem tudtam mitől az ijedségtől vagy az örömtől.
• Kai! - ugrottam nyakába ő pedig átölelt nagy meglepetésemre. - Hogy kerülsz ide?
• Már mindenki azt hitte, hogy meghaltál, de én nem akartam elhinni így hát ki nyomoztam, hogy hová küldött legutoljára a főnök és eljöttem érted. Ezért még kapni fogok de nem érdekel.
• YongGuk! - kiabáltam. - Gyere ide. - hallottam lépteit és azt is, ahogy megtorpan. - YongGuk ő itt Kai. Vele el tudunk menni.
• Leila. Én tudod, hogy nem mehetek. Meg fognak ölni. A főnököm megöl és téged is meg fognak keresni.
• Nélküled nem megyek.
• Jaj, ne már. - szólt közbe Kai. - Ezt nem hiszem el Leila.
• Leila. - szólt YongGuk. - Menj! Majd én elintézek mindent. Menj! Most!
• Találkozunk még? - megcsókolt.
• Igen. De most menj.
• YongGuk. Szeretlek. - most mondtam ki először ezt a szót ki valakinek. És komolyan is gondoltam. Egy győztes mosoly került arcára majd magához ölelt és hajamba súgta.
• Én is szeretlek. Mindennél jobban. - majd elvált tőlem és Kai felé lökött.
• YongGuk. A fegyvereim. - bele nyúlt az egyik szekrénybe majd hiánytalanul ide adta őket.
• Tessék, de most már menj. Nem sokára találkozunk, ígérem. - még egy csók és már a kocsiba ültem Kaival. Nem szóltam hozzá csak bambultam ki a fejemből és azon gondolkoztam, hogy vajon most mi történhet YongGukkal. Reméltem, hogy nem lesz semmi baja és reméltem, hogy nem fog meghalni.
• Leila. Nézz rám. - rá néztem. - Basszák meg nagyon elcseszték a pofád, de remélem nem hagytad magad.
• Vissza fogják még kapni nyugi. Kai kérhetek valamit?
• Igen.
• A san-nak ne szólj erről oké? Már, mint amit láttál.
• Bolond vagy.
• Tudom. És a főnök nem is kereset? Nem csinált semmit?
• Nem. Azt hitte meghaltál, mert az emberek, akik vittek azokat megölték és azt hitte, hogy téged is megöltek. Nekem ez egy kicsit gyanús volt, mert tudom, hogy veled elég nehéz végezni. Én már csak tudom. – mosolygott huncutul.
• Köszönöm. De féltem YongGukot.
• Csak azért érzel így iránta, mert hetekig csak ő volt az egyetlen férfi a közeledbe. Ezt én is el tudom veled játszani, de nyugodj, meg nem szólok a főnöködnek meg a drága kis Hanabusádnak se, aki mellesleg kurva hamar elfelejtett téged.
• Csak össze kell vele házasodnom arra nem köteleztek minket, hogy szeressük egymást.
• Hülye vagy. Nem is érdekelsz.
Tudod mit inkább YongGukkal jöjjön össze, most azt akarom hogy vele, és ne Kaiel. :)
VálaszTörlésDe ez csak pillanatnyi marhaságom ám , de mégsem akkor is őőőő :)