43.rész: Good bye

Bementem szobámba, ahogy haza értünk. Leültem az ágyra majd a földet kezdtem el bambulni. Kai leült mellém és átölelt.
• Elolvastam.
• Mit? 
• A levelet. - megfogta gyengéden az álam majd megcsókolt. Nem bírtam tovább magammal. Vadul estem ajkainak és már arra eszméltem fel, hogy fekszem az ágyon ő pedig rajtam. - Azt hittem el veszítettelek. Ne tedd ezt velem többet. Szó nélkül kérlek, ne menj el soha többet sehová. Bolond egy csaj, vagy de ha meghalsz, én utánad megyek és visszacibállak az élők közzé. Tudod jól, hogy én megteszem. - lehajolt újra hozzám majd ismét megcsókolt. 

…

Már egy év telt azóta, hogy értelmetlen bosszúmat befejeztem. Boldog vagyok. Nem is hittem volna, hogy Kai mellett fogom megtalálni azt a boldogságot, amit mindig is kerestem. Összeházasodtunk és lett egy közös gyerekünk. Ez igen csak meglepetésként ért minket, mert ugye azt mondták nekem, hogy nem lehet gyerekem egy régi baleset miatt. De mégis lett és ő a mi szemünk fénye. Boldog vagyok. A múltat nem hagytam ott. Ugyan úgy folytatom azt az életformát, amit előtte csak azzal a különbséggel, hogy nem egyedül csinálom. T.O.P párszor felkeresett, megfenyegetett, de nem nagyon tudtam vele foglalkozni. Jázmin nem halt meg. Elengedtem. Adtam neki egy házat, mert kiderült ő is be lett csapva. Messze él ettől a rút világtól. Nem mondanám magam most már gonosznak, de kegyetlenségem még mindig meg maradt. Már nem a bosszú hajt, hanem az, hogy ha felnő, a gyerekem legyen hol laknia és legyen miből. Nem áll szándékomba megölni senkit csak akkor, ha ad rá okot. De minek öljek mikor meg van mindenem? Van egy csodálatos férjem, és egy nagyszerű fiam. Ennél több nekem nem is kell. És, hogy mi lett Észak- Koreával? Ez maradjon titok.

Vége