37. rész: Ne legyek kegyetlen?

Dühös voltam, hogy így át vágtak én pedig nem vettem észre. Magamat hibáztatom, hogy megint megbíztam egy emberbe. Kainak igaza volt, de ezen már késő változtatni. Nem tudom, mit tegyek T.O.P-val de egy biztos el kell tűnnie az életemből. El kell mennie akár menyire fáj. 
• Remélem a büntetésen gondolkozol.
• Fogd be és vezess.
• Jól van, na. - nagyon mérges vagyok. Magamat okolom mindenért. Hogy lehetem ennyire idióta? Tudhattam volna az első pillanattól. Túl szép és jó volt minden. De egyáltalán mikor lettem én ilyen naiv? Nem szabadna megbíznom az emberekbe. Mindig ezt hajtom, hogy nem szabad megbízni senkibe és láss csodát csak megbíztam egy vadidegenbe. Egybe? Többe is. Becsapott mindenki, akiről azt hittem segíteni akar. Túl naiv lettem. Magamat okolhatom. 
• Kai. Állj meg! 
• De hát itt nem tudok megállni. 
• Állj meg!!! - szóltam rá erőteljesebben. Kereset egy parkolót majd megállt. Felém fordult aggódó tekintettel. Még sose láttam ilyennek. 
• Jól vagy? 
• Persze. Kai. Honnan tudtad?
• Mit?
• Honnan tudtad, hogy a csaj kém?
• Mondtam már. Mindig csak úgy megjelent és mikor láttam a volt sannal gyanakodni kezdtem. Jaj, Leila. – átölelt én pedig egy ideig karjaiba pihentettem, fáradt meggyötört testem. - Nem a te hibád, ha erre gondolsz.
• Most ugye tudod, hogy mekkora szarban vagyok. Ha megölöm T.O.P-t akkor Észak- Korea hadat üzen NEKEM. Ha visszaküldöm, akkor is és bármikor megölhetnek.
• De nem fognak. Én vigyázok rád. Megígérem. Mit fogsz a szajhával csinálni?
• Ott hagyom meghalni. Nem fogja sokáig bírni.
• És T.O.P-vel?
• Vissza kell küldenem azt, hiszem. Valahogy ezt is túl fogjuk élni. Majd jobban oda figyelünk mindenre. A volt főnöknek pedig csak egy hete van hátra. Várj! Mégsem ölöm meg. Van ennél ezerszer jobb ötletem. Tényleg benne volt YongGuk ellen?
• Igen. Részegen mondta.
• Akkor viszont van egy briliáns tervem. A csajt hagyom hadd szenvedjen még pár napig. De most inkább hagyjuk, ezt haladjunk haza. - beindította a kocsit. - Várj! 
• Mi az?
• Kai remélem, te nem fogsz engem át verni.
• Nem. Mondtam neked valamit emlékszel?
• Inkább menjünk. - elindultunk és már alig vártam, hogy haza érjünk és tervem folytassam. Bosszút állok mindenkin és mindenen, aki valaha bántott engem.

• T.O.P!!! - üvöltöttem ki szállva a kocsiból. - Van egy jó hírem.
• Na, mi az? - át akart ölelni, de ellöktem magamtól.
• Van számodra egy nagyon jó hírem. Haza mehetsz. Még ma.
• Mi van? - kérdezte értetlenül. - Ez mióta jó hír?
• Mióta megtudtam, hogy egy trójai fa ló vagy. Örülj neki, hogy haza engedlek és nem ölek meg.
• Ez a rohadék mitugrász déli mondott neked valami hülyeséget? – indult Kai felé, hogy megüti. Megragadtam a karját és nem engedtem oda hozzá.
• Nem ő volt, hanem a kis Jázmin. Elmondott nekem mindent te dög. Szed össze a sátorfádat és húzzál hazafelé.
• De hogy megyek baby. Én, szeretlek téged. Nem azért jöttem, hogy kémkedjek. Hanem azért, hogy szeresselek. – megfogta arcom majd a szemembe nézett, ajkaival pedig közeledett az ajkaim felé. Egy pillanatra engedtem a csábításnak, de hála a jó égnek nem vagyok egyedül.
• Nem hallottad mit mondott Leila? - szólt közbe Kai. - Húzzál haza. Most! – elengedett majd én is megparancsoltam neki újból, hogy hagyjon minket el.
• Ezt még nagyon meg fogjátok bánni. Azt garantálom. Kész vicc, amit ti csináltok itt. Hagyjátok, hogy egy csaj dirigáljon nektek? Szánalmasak vagytok. El is megyek innen, mert ti kész viccek vagytok, de azt biztosítom neked kis asszony, hogy ha én innen kitettem a lábam nem lesz nyugtotok. 
• Ki fogjuk bírni. - vágtam rá gúnyosan.