35.rész: Kai

Miért kellett nekem veled találkoznom? El lettem már akkor átkozva mikor még meg se születtem. Szenvedést kaptam osztályrészül mely szerencsétlenséggel jár és te mégis nevetve sétáltál be életembe. Utáltalak mindig is, de nem foglalkoztál vele. Megvetettem magam minden percben, hogy egy kicsit is gondoltam rád. Átkozott vagyok, és ezt már az óta tudom mióta csak élek. Nem tudok, meghalni vagy az istenek nem akarják, hogy meghaljak. Annyi lehetőségem lett volna rá, hogy át térjek az örök nyugodalom birodalmába, de mégse jött össze. Te pedig csak kacérkodni tudsz velem. Kéjesen nevetsz arcomba nem foglalkozva következményeivel. Szenvedek miattad és a butaságaid miatt. Nem veszed észre vagy nem is akarod. Nehezebbé teszed létem kicsinyes viselkedéseddel és azt hiszed minden így jó ahogy most van. Nem tudok semmit se tenni. Börtönödbe vagyok zárva ahonnan nem lesz máshogy menekvés csak, úgy ha életem átadom a túl világnak és testem már nem az enyém lesz.

Oroszországban:

Hárman vagyunk egy hotel szobában. Nem akartam sok pénzt kidobni szobáért ezért egy olcsó hotelben szálltunk meg. Útálom Moszkvát. Útálom ezt a rohadt hideget, de itt lehet a legjobb fegyvereket kapni. Kinéztem az ablakon és az emberek rohantak hazafelé a hideg elől. Ki gyalog, ki pedig kocsival. Lassan kezdett besötétedni. A jég, a hideg a szürke semmiség és a kétségbe esés uralt mindent. Lassan elkezdett hullni a hó betakarva az emberek mocskát. A fehér hó megújulást hoz az emberek életébe. Elrejt magába foglal mindent mi az imént még köztudott volt. Elrejti az élet tett helyeit, azokat a helyeket ahol az emberek összetörnek súlyos terhe alatt. Szebb világról álmodik minden ember. Én is. Én is egy új szebb világot szeretnék magam körül, de sajnos sorsom kegyetlenebb hozzám, mint Héra férje szeretőihez. A hó számomra nem jelent mást csak megnyugvást. Megnyugtatt, hogy senki sem tudja meg, hogy ki vagyok, ha hideg léte miatt elrejtem arcom sálammal. El szeretnék bújni a mocsok a fertő elől, de nem, tehetem. Az én sorsomon már nem lehet javítani, de én mások sorsán, tudok. Ránéztem az ártatlan kedves fiúra, aki már aludt és talán álmában már nem is ezen a földön járt. Irigyeltem. Hisz neki még lehetnek gondtalan gyermekded álmai. Nekem mi maradt? Semmi más csak a Pokol kénköves bugyrai ahol a legjobb barátom talán Lucifer lesz. Én már nem leszek ártatlan. Sose voltam az és tetteim után ez elképzelhetetlenné vált. Ránéztem Kaira. Szokás szerint bámult maga elé. Mióta elmondta nekem azt, amit mondott egy kicsit máshogy állunk egymáshoz. Itt az idő tisztázni mindent vele. Tudnom kell, hogy mi is van valójában. 
• Kai. Ki jössz velem? - suttogtam neki ő pedig értetlenül nézett rám. - Beszélni akarok veled, de nem akarom felkelteni Chanyeolt. - bólintott, hogy érti és ki jött velem a folyósora. - Kai…
• Shhh… - tette úját a számra. Megcsókolt, de olyan szenvedélyesen, hogy ilyent én még soha életemben nem éreztem. Még YongGuknál se. Megfogott felvett. Lábaim körbe fonták csípőjét ő pedig a falhoz nyomva csókolt tovább. Egy öreg néni botorkált arra oroszul hadovált valamit, amire szerintem mindketten tudtuk a választ, hogy mit mondhatott. Nem érdekelt. Jelen pillanatban nem.
• Kai. Kérlek. Beszéljünk.
• Felesleges. Én, szeretlek és érzem te is érzel valamit irántam.
• Kai… 
• Nem fogom engedni, hogy T.O.P körülötted legyen megértettél?
• Kai…
• Nem érdekel. Nem bízom benne és tudom, hogy csak át akarnak téged baszni, mert nő vagy. - letett majd bement a szobába. El se tudtam neki mondani azt, amit akartam.
• Kai. T.O.P csak egy álca. Álca, hogy ne kelljen a valós érzelmeimmel farkas szemet nézni. Mást akarok valójában. Azt, hogy érezem, van, aki tényleg szeret engem. De ezt addig nem tehetem, míg ebben a világban élek. Kérlek, szökjünk meg, mert most még lehet. Szökjünk meg és próbáljunk újéletet élni valahol kettesben. - motyogtam magamban majd én is utána mentem. 

… 
Pár nap múlva boldogan mentem haza. Sok fegyvert tudtunk venni. Olcsón, de kiválókat. Tudtam, hogy Oroszországban bízhatok. T.O.P- nak nem mondtuk meg, hogy hol voltunk. Nem nagyon bízok meg benne. Valami most már tényleg kezd furcsa lenni vele kapcsolatosan.
• Ide figyeljetek srácok. - útba igazítást adtam embereimnek, akiknek létszáma pár nap alatt kétszeresére nőtt. - Ezekre a helyekre kell ellátogatnotok. Ezek a pontok látszólagosan jelentéktelen patkány fészkek volt főnököm szemében, de valójában nagyon is jelentősek. Itt van eldugva a legtöbb drog. Oda mentek, megöltök mindenkit majd a drogot ide hozzátok. Vigyázatok. Tuti, hogy várnak már rátok. Mindenkit megöltök. Gyerek, nő, férfi. Nem kell szemtanú. Indulás. Kai. Akarsz velük menni?
• Igen addig is szem előtt tartom őket. 
• Rendben.
• Én is megyek.
• Nem Chanyeol. Te még nem. Menj és csomagold a drogot. Délután kimentek árulni. Nyomás. - gyerekesen viselkedik, de mit is várok még tőle? Tündér világban élt, míg a szülei ki nem dobták és nem készült fel a valós életre. Azt nem mondta miért váltak meg tőle, de nem is nagyon akartam a régi sebeket felsérteni. Sajnáltam ezt az aranyos, számomra kis fiút. 
• Szívem. - dorombolt fülembe T.O.P miközben hátulról átölelt. - Minden rendben?
• Igen minden rendben van. – mondtam kimérten, kissé ideges hangleejtéssel.
• Gondterheltnek tűnsz. – kéjesen súgta szavait a fülembe.
• Nem csak izgulok. – egyre idegesebb lettem. Nem nyugtatott meg a közelsége sőt.
• Segítek neked jó? - megfordított majd megcsókolt. Nyakába karoltam és hagytam, hogy azt tegye velem, amit akar…

A fiúk sikeresen visszatértek én pedig nagyon büszke voltam rájuk. Nem lett semelyiknek se baja. A raktárban voltam ahol az újonnan összeszedett drog készletem-csodáltam. Ez több volt, mint amennyit én kértem. Nem nagyon bántam sőt… Egy fél óra múlva hangos kiabálás ütötte meg az eddigi békés csendet.
• Mit tettél Leilaval te dög? - ordított Kai.
• Mi közöd van hozzá hisz bele ment.
• Felejtsd el Leilat.
• Mert? Mit teszel? Én, kellek neki nem pedig te. Fogad el végre.
• Nem mondom el még egyszer, ha meglátlak a közelébe te halott ember vagy. 
• Ki lennél te, hogy megmond, mit tegyek és mit ne. Én vagyok a hozzá való nem pedig te. Neki egy erős férfi kell nem pedig egy rohadt ki beszari dög.
• Kussoljál és húzzál vissza köcsög északi. - behúzott T.O.P neki egyet ő pedig eleset. Szája szélén megjelent a vörös vérre. Megtörölte majd elkezdet nevetni. Felállt megragadta ellenségét és neki vágta a falnak. Összerogyott és hátát a fal mentén végig csúsztatva ült le a fal tövébe. Nem mozdult csak bambult maga elé majd szépen lassan, komótosan állt fel helyéről. Oda sétált Kaihoz majd arcon köpte majd ismételten behúzott neki egyet hasába. Kai görnyedve esett össze. - Rohadj meg. - morogta. Felállt.  Düh volt a vezére és késztetője. Oda rohant, ellenségéhez, s ahogy és ahol tudta elkezdte ütni. T.O.P se tétlenkedett. Visszaadott minden egyes ütést, és ahogy ezt tette Kai egyre jobban bedurvult és ebből az egészből az lett, hogy nagyon durván összeverekedtek. Körülöttük az emberek őrjöngve szurkoltak. Ki az egyiknek, ki a másiknak. Megbolondult az addigi békés világ körülöttem, ahogy ez a két ember egymásnak eset. Alig bírtam őket szétszedni.
• Fejezzétek már be ti álltok. Hanem bírtok magatokkal mind ketten meg lesztek büntetve. – a kimerültségtől lihegte miközben ordibáltam velük. Mindketten véresek voltak szemük alatt pedig kezdett látszódni a verekedés nem éppen kellemes emlékei. - Elegem van belőle, hogy mindig titeket kell meg nevelnem. Miért nem bírtok egymás mellett meg lenni? Most komolyan. Nem tudom, mi van veletek, de oldjátok meg vagy én fogom és abban nem lesz köszönet.
• Az északi takarodjon oda vissza ahonnan jött. – morogta Kai és megint neki akart rohanni T.O.P-nek.
• Kai fejezd be!!! - kiabáltam rá majd löktem vissza előző helyére.
• Minek fejezem be? Ez az igazság. Elegem van a pofájából és fogadjunk, hogy kémkedni küldték.
• KAI!!!!!!!!!!!! FEJEZD BE!!!!!!!!!! TŰNJ A HELYEDRE!!!!! - rántott egyet a vállán majd elment a szobájába.
• Jaj, kicsi Leila baby. - jött oda hozzám T.O.P de én hátrább léptem.
• Ez rád is vonatkozik. Normalizáld magad vagy tényleg búcsút veszünk egymástól. Elegem van a hülyeségeitekből. Csak a baj van veletek. Nem igaz, hogy felnőtt emberek vagytok, és nem tudtok viselkedni. A hiszti az megy, de hogy emberek legyetek az nem. - hátat fordítva neki otthagytam és Kai felé vettem az irányt. Kopogás nélkül bementem a szobába ő pedig az asztalnál ült és fegyvereit tisztítgatta. Megfogtam gyengéden vállát mire ő felnézett dühös pillantással. Haragszik. Le járattam.
• Miért jöttél? - kérdezte meg komoly hanggal. Semmi kegyesség nem csenget ebben az egy kérdésben.
• Beszélgetni. - feleltem gyengéden majd jobban szemügyre vettem a sebeit.
• Nem kell megjátszanod, hogy figyelsz rám.
• Mi a bajod mostanában? 
• Te komolyan nem veszed észre, hogy mennyire szeretlek? Nem akarom, hogy bárki ki használjon téged. De te még is hagyod magad.