29.rész: Kérlek ne!

 

Sebesültem ki vánszorogtam Kai után. Alig láttam már valamit a sok vér vesztességtől, de a fülemnek se akartam hinni. Nem akartam el hinni, hogy Insoo meghalt.  Insoo ott feküdt holttan előttem mikor ki értem az udvarra.
• INSOOOOO!!!! - rohantam amennyire csak tudtam testéhez. Magamhoz öleltem és zokogva kérleltem, hogy kelljen életre. Kértem, könyörögtem, de nem válaszolt. - Insoo ne tedd, ezt velem kérlek. Szeretlek. Nagyon szeretlek, hallod kimondtam, csak kérlek, kellj fel és megint legyél az enyém. Kérlek Insoo. Szükségem van rád. Insoooo!!!!! 
• Leila. - szólítgatott Kai. - LEILA!!! Térj már észhez! - rángatott el tőle.
• Hagyjál Kai. Engedj el! – megütöttem és hisztérikusan mentem vissza Insoohoz. – Kérlek Insoo meg adok bármit. Megteszek neked bármit. Könyörgöm neked. Ha felkelsz, megígérem, jó kislány leszek. Megígérek, mindent csak kérlek Insoo legyél újra velem. Nem teheted ezt velem te önző dög. Nem hagyhatsz magamra. Nélküled meg fogok halni. Kérlek téged. Könyörgöm.

…

Haza értünk. A főnöknek el kellett mondani, hogy mi történt valójában. Hazudtunk neki mind a ketten. Azt mondtuk, hogy egy ismeretlen személy megölte YongGuk főnökét. Mi meg akartuk védeni, de főleg Insoo és sajnálatos módon ott vesztette az életét. Elhitte és ő is úgy viselkedett, mint én. Reméltem nem fog megőrülni. Sajnáltam ezt az embert, aki mindig olyan erősnek mutatja magát most pedig fia halálának hírérre így összezuhant. Nehezemre eset ott hagyni de Kai erősködött így hát haza vitt kocsijával. Néma voltam egészúton. Az utat lestem mintha valamiféle menekülő útvonalat keresnék. Azt keresek, de nem a kocsiból, hanem az életből. Már nincs célom. Sorsom bevégeztetett már nincs miért élnem hisz nincs mellettem az, az ember, aki eddig a legjobban támogatott.  Kai eddig nem beszélt. Nem mondta el mi történt így számon kértem.

(https://www.youtube.com/watch?v=urpSqajIV8U innentől hallgassátok vele ezt )

• Próbált engem is és téged is megvédeni. Leütöttek hátulról ő pedig megölte azt, aki engem ütött le. Meghallotta a pisztolylövést és annak a szemétnek a hangját és elindult felétek mikor kapott valahonnan a fák közül egy golyót. Azonnal meghalt Elkaptam a szemetet és megöltem. Utána pedig rohantam hozzád.
• Insoo. Drága Insoo. Ő, is mint YongGuk. – sírtam el magam majd elkezdtem magam ütni. Kai megfogta a kezem és magához ölelt majd elkezdett ringatni.
• Nem tudom, de ez a fiú nagyon szerelmes volt beléd. – szólalt meg óvatosan. - Mikor kettesben voltam vele és rólad kérdeztem úgy beszélt rólad mintha te valami féle Istennő lennél. Szeretett téged. Eleinte nekem ez nagyon furcsa volt, de mikor láttam, ahogy rád nézd már nem kételkedtem többet a szavába. Sajnálom Leila. Ha tudtam volna. De itt vagyok, kérj tőlem bármit.
• Menj el. Szeretnék egyedül lenni. - megértette és szó nélkül elment. - Insoo. Szerelmem. Köszönöm, de felesleges volt. Nem akartam, hogy velem gyere. Nem akartam, hogy ott legyél, mert féltetelek. Sejtettem, hogy így lesz. Szükségem lenne még rád. Annyi szép időt töltünk el egymással. Miért kellett ennek így lennie? A szívem szakad meg, hogy nem vagy itt velem. Szeretlek Insoo hiába mondtam azt, hogy nem. Te vagy nekem az élet. Neked köszönhetek sok mindent. Insoo.  – másnap reggel magányosan keltem. Nehezen kikeltem az ágyból majd körbe mentem a hatalmas nagy lakosztályban. Emlékek törtek fel bennem. Szép gyönyörű emlékek. Olyan rövid ideje voltunk még csak együtt és igazából sose értettem, hogy kéne Insoo felé közelednem, de hát csak a férjem volt és a legjobb barátom, akivel nap, mint nap össze voltam zárva. Megkedveltem és ez lett a következménye. Beültem hatalmas nagy ruhás szekrényébe. Felvettem zakóját. Össze fogtam magamon majd illatát szívtam be szervezetembe. Hiányzik. Már is. Könnyeim lassan végig folytak arcomon, szívem pedig arra készült, hogy hamarosan meg fog szakadni.

…
Pár hónapja történt, hogy elment az, az ember, aki egy ideig a világot jelentette nekem. Szerettem YongGukot és amiért bosszút álltam miatta egy másik ember éltével fizettem, akit szintén szerettem. Üresek a napjaim nélküle. Nem tudom, mit tegyek, de ez így nem mehet tovább. Nem szabad így elhagynom magam. Nem szabad. Fel kell állnom és folytatnom kell a munkámat. Új világot kell teremtenem.