Mássá válik a világ, ha csak a düh hajt. Más lesz
fontos az életben, ha csak a bosszúra vágysz. Tegyél még meg egy lépést,
sóhajts nagyot. Vegyél még egyszer utoljára levegőt és indulj el azon a sötét
bizonytalan úton melyet magadnak szántál. Menj előre bátran felemelt fővel.
Éreztesd a környezeteddel, hogy te nem félsz. De vigyázz! Ne bízd el magad.
Gondolkodj logikusan hisz nem biztos, hogy te fogsz győzni. Lehet, hogy bátor
vagy okos és erős, de ha harcolsz, ne ezzel akarj fel vágni. Legyél fürge és
cseles. Ne hagyd magad, hogy ellenséged leteperjen. Vigyázz és ne legyél túl
mohó. Vigyázz, mert nem tudhatod ki vár otthon.
• Hova mész Leila? - kérdezte aggódva Kai.
• Van egy kis melóm. Ameddig nem jövök, haza te irányítasz mindent. - parancsoltam neki.
• Ne menj! Rossz elő érzetem van. – megfogta a kezem.
• Ez csak egy munka. – leráztam magamról.
• Ezért vannak embereid nem?
• Ezt nekem kell megcsinálnom. Nem sokára haza jövök. Addig minden a tied. Ezt pedig… - nyújtottam neki át egy levelet. - Csak akkor nyisd, ki ha minden kötél szakad.
• Mi ez? Mi az, hogy minden kötél szakad?
• Majd tudni fogod. Kérlek Kai. Fogadj, nekem most szót kérlek csak most az egyszer.
• Rendben. - bólintott tisztelettudóan.
• Kai mondanád nekem megint az a szót?
• Szeretlek. - erősen átöleltem majd megpusziltam a nyakát és könnyes szemmel sétáltam ki az ajtón.
" Kai!
Kérlek, bocsáss meg nekem, ha túl durva voltam veled vagy utálatos. Nem akartam. Vak voltam és bolond. Mindig is te leszel a legjobb barátom még akkor is, ha te többet érzel irántam. Ha ezt a levelem olvasod valószínűleg már meghaltam. Kérlek, ne haragudj rám, hogy nem mondtam el, hogy hova megyek. Nem kértem segítséget és pont, azért mert ez az egész az én ügyem. Ezt nekem kell megcsinálni senki másnak. Elég szenvedést hoztam már rátok és nem akartam több problémát. És, hogy miért kértem, hogy mond nekem azt a szót? Azért mert jó volt olyan embertől hallani, aki tényleg ezt érzi irántam. Tudom most valami szépet kéne mondanom itt búcsúzóul, de nem tudok. Tudod, hogy sose volt erőségem az irodalom. Nem kell engem gyászolni. Nem hallok meg csak újjá születek. Minden régiből lesz valami új és ez így lesz velem is. Belőlem is lesz valami új, és ha a pokolba kerülök, boldogan fogok ott lenni hisz van egy ember, aki tényleg szeret engem. Kai. Köszönök neked mindent. Hidd, el nem felejtek. Köszönöm, hogy mindig mellettem voltál akár rossz történt velem akár jó. Nem tudok tovább írni, mert valószínűleg te közelítesz a szobámhoz. Hiányozni fogsz! A te Leilad!
Nem sokára minden eldől. Nem sokára ki derül menyire kegyesek hozzám az istenek. Nem sokára talán boldog lehetek. Tárgyalni akarok eleinte. Majd ha látom, nem megyek, velük semmire majd akkor harcolok csak. Őrült vagyok. Nem kéne ezt tennem hisz YongGukot vagy Insoot már nem tudom ezzel visszahozni. Vészesen közeledtem talán életem utolsó állomásához. Megállítottak a kapuba majd szó nélkül a főnök elé cibáltak.
• Leila! Már vártalak. Jázmint kérem.
• Jázmint? Ja hogy Aimit. Nem tudom, hogy hol van. Sajnálom. De uram kérdeznék valamit. Miért utál engem ennyire? - felnevetett. Erre számítottam.
• Meg van rá az okom. Leila aki mindig mindenkinél jobban ki akart tűnni. Te voltál az egyetlen olyan emberem, akivel nem bírtam akár mit tettem vele. Szerinted miért adtalak Hanabusához? Mert elegem volt a nagyszádból és reméltem, hogy minél hamarabb meg fogsz halni. Szépen kivégezted potenciális ellenségeim a "háborúdban" de reménykedtem, hogy meg fogsz halni és nem kell majd a fiamnak is meghalnia. De nem így lett. A terv tönkre ment. Hiába találtad meg a nagy szerelmet, hiába árasztott el téged szép szavakkal és egy, egy túlfűtött éjszakával, nem lettél belé annyira szerelmes, mint amennyire én számítottam. Tudod jó ötlet volt veled kinyíratni az ellenségeimet de, hogy te kapd meg a hatalmat ezért? Ez már túlzás volt tőlük. Te pedig játszod, itt a kemény üzletasszonyt pedig hidd, el nekem semmit sem érsz. De most inkább adok egy ajándékot. - valaki hátulról befogta a szemem. Ez az illat annyira ismerős és az illető kezei.
• YongGuk?
• Szia, szívem. - megfordított majd megcsókolt.
• Hova mész Leila? - kérdezte aggódva Kai.
• Van egy kis melóm. Ameddig nem jövök, haza te irányítasz mindent. - parancsoltam neki.
• Ne menj! Rossz elő érzetem van. – megfogta a kezem.
• Ez csak egy munka. – leráztam magamról.
• Ezért vannak embereid nem?
• Ezt nekem kell megcsinálnom. Nem sokára haza jövök. Addig minden a tied. Ezt pedig… - nyújtottam neki át egy levelet. - Csak akkor nyisd, ki ha minden kötél szakad.
• Mi ez? Mi az, hogy minden kötél szakad?
• Majd tudni fogod. Kérlek Kai. Fogadj, nekem most szót kérlek csak most az egyszer.
• Rendben. - bólintott tisztelettudóan.
• Kai mondanád nekem megint az a szót?
• Szeretlek. - erősen átöleltem majd megpusziltam a nyakát és könnyes szemmel sétáltam ki az ajtón.
" Kai!
Kérlek, bocsáss meg nekem, ha túl durva voltam veled vagy utálatos. Nem akartam. Vak voltam és bolond. Mindig is te leszel a legjobb barátom még akkor is, ha te többet érzel irántam. Ha ezt a levelem olvasod valószínűleg már meghaltam. Kérlek, ne haragudj rám, hogy nem mondtam el, hogy hova megyek. Nem kértem segítséget és pont, azért mert ez az egész az én ügyem. Ezt nekem kell megcsinálni senki másnak. Elég szenvedést hoztam már rátok és nem akartam több problémát. És, hogy miért kértem, hogy mond nekem azt a szót? Azért mert jó volt olyan embertől hallani, aki tényleg ezt érzi irántam. Tudom most valami szépet kéne mondanom itt búcsúzóul, de nem tudok. Tudod, hogy sose volt erőségem az irodalom. Nem kell engem gyászolni. Nem hallok meg csak újjá születek. Minden régiből lesz valami új és ez így lesz velem is. Belőlem is lesz valami új, és ha a pokolba kerülök, boldogan fogok ott lenni hisz van egy ember, aki tényleg szeret engem. Kai. Köszönök neked mindent. Hidd, el nem felejtek. Köszönöm, hogy mindig mellettem voltál akár rossz történt velem akár jó. Nem tudok tovább írni, mert valószínűleg te közelítesz a szobámhoz. Hiányozni fogsz! A te Leilad!
Nem sokára minden eldől. Nem sokára ki derül menyire kegyesek hozzám az istenek. Nem sokára talán boldog lehetek. Tárgyalni akarok eleinte. Majd ha látom, nem megyek, velük semmire majd akkor harcolok csak. Őrült vagyok. Nem kéne ezt tennem hisz YongGukot vagy Insoot már nem tudom ezzel visszahozni. Vészesen közeledtem talán életem utolsó állomásához. Megállítottak a kapuba majd szó nélkül a főnök elé cibáltak.
• Leila! Már vártalak. Jázmint kérem.
• Jázmint? Ja hogy Aimit. Nem tudom, hogy hol van. Sajnálom. De uram kérdeznék valamit. Miért utál engem ennyire? - felnevetett. Erre számítottam.
• Meg van rá az okom. Leila aki mindig mindenkinél jobban ki akart tűnni. Te voltál az egyetlen olyan emberem, akivel nem bírtam akár mit tettem vele. Szerinted miért adtalak Hanabusához? Mert elegem volt a nagyszádból és reméltem, hogy minél hamarabb meg fogsz halni. Szépen kivégezted potenciális ellenségeim a "háborúdban" de reménykedtem, hogy meg fogsz halni és nem kell majd a fiamnak is meghalnia. De nem így lett. A terv tönkre ment. Hiába találtad meg a nagy szerelmet, hiába árasztott el téged szép szavakkal és egy, egy túlfűtött éjszakával, nem lettél belé annyira szerelmes, mint amennyire én számítottam. Tudod jó ötlet volt veled kinyíratni az ellenségeimet de, hogy te kapd meg a hatalmat ezért? Ez már túlzás volt tőlük. Te pedig játszod, itt a kemény üzletasszonyt pedig hidd, el nekem semmit sem érsz. De most inkább adok egy ajándékot. - valaki hátulról befogta a szemem. Ez az illat annyira ismerős és az illető kezei.
• YongGuk?
• Szia, szívem. - megfordított majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése