27.rész: "Bújt az üldözött" Part 2

Haldoklik a világ a sok szennytől. Tisztulásra vágyik, de senki nem veszi észre. Szembe kell szállnunk mindennel mi gonosz, mert, megöl minket, mint a fekete halál. Nyomjuk el azokat, akik elnyomnak minket. Szálljunk szembe mindennel mi nem hagy minket élni. Töröljük el a zsarnokságot és teremtsünk egy jobb új világot. Halálhörgés helyet madarak daloljanak, gyűlölet helyet szerelem legyen. Uralkodjunk mink, akik csak békét akarnak. Békét, melyet fegyverrel kell megvívnunk. Mindenkiért küzdök nap, mint nap.

• Na, végre. - mondta Kai türelmetlenül. - Mi tartott eddig?
• Volt egy kis dolgom idióta. Tudod, én férjezet, asszony vagyok és vannak kötelességeim.
• Azért szólhattál volna, hogy késsel. – mérgelődött. – Majd megfagytam.
• Fejezd be a nyávogást és kezdjünk. Nincs sok időnk.
• Mivel kezdünk?
• Kard?
• Ne már. Minek azt? Jó vagy benne nem kell azt gyakorolni.
• Fejezd be és haladjál hiszti királynő. – hozzávágtam az egyik kardom.

…
Lihegve, fáradtan rogytunk a földre. Nagy pelyhekben kezdett el a hó betemetni minket, de mi még mindig a földön feküdtünk és ábrándoztunk. Vártuk, hogy lélegzettünk újra normális legyen. Hideg volt, de nem éreztünk semmit. A hideg hópihe elolvadt, ahogy izzadságtól nedves arcunkra tért nyugodni.  Hófehér arcunk pirosban pompázott és a kimerültség égette bőrünk felszínét.

• Akarod még? - kérdezte mikor már valamennyire levegőhöz jutott.
• Ma már nem. Nem sokára itthon lesz Hanabusa.
• Holnap? Ilyenkor? 
• Rendben. Ez nagyon kemény volt. 
• Azzal a szemétel még keményebb lesz, tudod jól.
• Sokat javultál mióta eljöttem.
• Most már nem tudsz olyan könnyen legyőzni. - mosolygott.
• Hát nem. - nevettem én is majd feltápászkodtam. - Akkor holnap ilyenkor.
• Holnap mit csinálunk? 
• Késsel próbálunk célozgatni menet közbe.
•  Vissza az alapokhoz? – mondta kissé durcázva.  
• Tudod, hogy muszáj. Fel kell készülnünk mindenre. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk, ha oda megyünk. Tuti, hogy várni fognak ránk. Az is leképzelhető, hogy nap, mint nap készen létben állnak és csak arra várnak, hogy mikor kopogok be az ajtójukon. Na gyere menjünk. 
• Fúj de büdösek vagyunk. 
• Az biztos. - röhögve mentünk a tető ajtó felé.

…
• Leila. Hát te? – kérdezte csodálkozva mikor a mini bár felé tartottam.
• Szia Insoo. Észre se vettelek.
• Veszem észre. Mit csináltál? Jól le vagy izzadva. – megittam a kitöltött italt.
• Eljössz velem megfürdeni? - oda mentem hozzá és megcsókoltam. Vágytam az érintésére és a csókjaira. Most nem akartam a közelgő megpróbáltatásokra gondolni csak is rá. Boldoggá akartam tenni és azt akartam, hogy ő is tegyen engem boldoggá.
• Még szép. Nyomás. - rácspot a fenekemre finoman. Beálltunk a zuhany alá és elkezdtük egy más kényeztetését. Megcsókolt és a falhoz szorított majd kezével vándorútra ment. Én se tétlenkedettem megfogtam férfiasságát és játszadoztam vele egy kicsit. - Ahw… Őrületbe kergetsz Leila.
• Nem baj. Akarlak Insoo. - súgtam fülébe kéjesen. 
• Én is téged. - megcsókolt. 
• Figyelj ezt inkább az ágyba kéne folytatni. – vetettem fel az ötletet, de neki más elképzelései voltak.
• Én itt akarom. - felkapott. - Én itt akarok egy gyors menetet. Utána az ágyba reggelig. - megcsókolta nyakamat majd lassan férfiasságát belém csúsztatta.
• Kérlek, most legyél kíméletes.
• Nem ígérhetek semmit…

…

• Miért kellett már megint a főnökhöz jönni? – hisztiztem mikor a főnök elé siettünk. Nem akartam vele találkozni és éreztem, hogy valami nincs rendben.
• Leila. Már mondtam. Látni akar téged. 
• Ja persze. Csak arra kíváncsi, hogy el tud e már engem látni Yuki.
• Bolond vagy. – elgondolkozott. – Tudom jól, hogy igazad van. Apám szokásához híven tesztelni akar téged. Tudod milyen. Tudom, hogy nem kérhetem tőled, hogy legyél kíméletes meg minden, mert tuti, hogy meg fog támadni de, gondolkodj el azon, hogy ez csak egy kislány, akinek nincs senkije és semmije. Olyan, mint amilyen te voltál. Nem kérhetem tőled, hogy ne védd meg magad, de kérlek, egy kicsit legyél kíméletesebb vele. Nem akarom, hogy bajod essen hisz tudod milyen vagy.  - oda értünk szobája ajtajához majd benyitottunk, illedelmesen meghajoltunk és megálltunk előtte.
• Leila, íme Yuki. – mutatott főnököm kárörvendő mosollyal a mellette álló lányra.
• Na, mit mondtam. - súgtam Insoonak. Közelebb jött Yuki dühvel a szemébe. - Látom meggyógyultál. Kár érte.
• Igen meggyógyultam, de nem sokáig fogsz te már itt lenni köztünk. - elő vett egy pisztolyt. 
• Ez nem csalás? - és eldörrent a fegyver