28.rész: " Bújt az üldözött" Part 3 Finish

 

 

Eltalált a golyó. Elsötétült minden hirtelen, de nem adtam fel. Ez csak a kezem. Ettől nem halok meg. De mégis olyan gyengének érzem magam. Kellj fel és nyisd ki a szemed. Parancsoltam magamnak. Kellj fel. Felálltam majd egy cinikus mosolyt küldtem Yukinak.
• Aki bújt, aki nem megyek. - elő vettem késem és beállt mellkasába. A sebelülésem ellenére pontosan céloztam. Összerogyott. Ott térdelt előttem. Vár patak folyt ki száján majd az életet feladva a földre eset végképp. - Soha ne akarj tesztelni főnök, mert nem jársz jól. Engem nem lehet, egy könnyen megölni remélem tisztában vagy vele, és ha meg is akarsz öletni ne ilyen kis kezdő hülyékkel próbáld meg. Remélem most boldog vagy. - felálltam nagy nehezen majd az ajtó felé támolyogtam. - Nem érdekel már a mások élete. Akkor ölök, amikor akarok, nem érdekel, hogy ki kicsoda. Vagy arra voltál kíváncsi, hogy melyikünk bírja tovább? Vagy mond azt, hogy unatkozol, de nekem ne küldj ilyen amatőr szennyeket a nyakamba.
• Neked az a dolgod, hogy engem szolgálj…
• Nem nekem az a dolgom, ahogy ön mondta, hogy unokát szüljek akkor most meg hagyjon engem végre békén.
• Tűnj el a szemem elől. Azt csinálok veled, amit akarok hisz az én emberem vagy. 
• Nem én nem vagyok a maga emberre én Hanabusa felesége vagyok.

…
Haza mentem. Nem tudom tervem megvalósítani egy jó ideig. A kórházban azt mondták pihentessem a kezem. Felvették a rendőrségi jegyző könyvet, de azt hazudtam, hogy megpróbáltak kirabolni. Remélem, elhiszik. Tuti, hogy elfogják.
• Kai te mit keresel itt? - a szívem majdnem megállt mikor megláttam egyik reggel a lakosztályomban.
• Szia. Kíváncsi voltam, hogy vagy és hogy mikor folytatjuk.
• Most pár hétig nem tudjuk, utána pedig egy hétig mást se csinálunk, csak gyakorolunk.
• Jól elbántál a ribanccal. - nem szóltam egy szót se. Még szép, hogy elbántam vele. Meg akart ölni. De most ennél többet, minthogy várok, én se tudok tenni. Várnom kell, míg a sebem meggyógyul, és újra fegyvert tudok ragadni. - Hé, szabad nekem ebből inni? - Kai épp a mini bárt próbálta megdézsmálni mikor egy drága whiskyt mutatott fel.
• Persze igyál, csak nekem nem kell. 
• Köszi. Jól jártál te ezzel a Hanabusa kölyökkel, de remélem, azért nem adod magad oda neki, mert akkor olyan lenne mintha ezekért a dolgokért feküdnél le vele csak. – tárta szét karjait.
• Szeretem Hanabusát és amúgy is szerintem nem sok közöd van hozzá. 
• Jobban szereted, mint YongGukot? – elgondolkoztam. Magyarázkodtam volna, de inkább nem tettem. Semmi köze hozzá.
• Nem érdekelsz. Idd meg és menj el. Egyedül akarok lenni. Majd szólok, ha kellesz.
• Tisztában vagyok vele, hogy csak ki akarsz használni de, nincs nagy kedvemre egy ilyen jelentéktelen ember miatt meghalni.
• Számodra jelentéktelen, de nekem valamikor a világot jelentette. A társam vagy tudomásom szerint.
• Ha te már nem vagy yakuza ahogy mondtad, akkor én se vagyok a társad. Én nekem csak a pénz kell. – kilépett sértődötten az ajtón.

… egy hónap múlva.

Vége az edzésnek. Végzetünk és úton vagyunk a felé a szemétláda felé. Insoo rájött a tervemre ezért ő is velem akart tartani minden áron. Remek gondoltam magamban. Nem akartam, hogy ő is velem jöjjön, mert féltem. Meg amúgy is ez az én bosszúm.
• Akkor tudjátok a tervet? Nektek csak a csicskákal kell foglalkoznotok és figyelni mikor bent vagyok. Kérlek Kai ne menj el csajozni, mert kinyírlak. A nőket is meg kell ölni nem, érünk velük foglalkozni.
• Egyet hadd tartsak már meg.
• Majd utána Kai. Jó indulás. Legyetek óvatosak. - nyomultunk befelé. Hárman voltunk, de mintha ezren lettünk volna. Megjöttek az első csapatok. Nagy nehezen megöltük őket. Nem lehetek többen 20-nál, de küzdeni kellett velük. Mentünk tovább már majdnem a háznál voltam mikor valaki rám ugrott. Egy lány volt. Ő is yakuza volt, mint én. Leszedtem magamról majd megfogtam fekete hajánál fogva és fejét bele vertem a betonba. Meghalt. - Lettél volna inkább ribanc. - tovább mentem. Megtámadtak párszor, de sikeresen megvédtem magam. Már azt se tudtam mi van Insooékkal. Bejutottam a döghöz. Hát persze, hogy körbe volt véve emberekkel. Nem fogott ki rajtam. Lemészároltam őket is könyörtelenül. Lépdeltem felé mikor puskájának csöve nézett velem szembe. Meglőtt én pedig a földre estem. Felém jött miközben gonoszan nevetett. A szívem a torkomba dobogott és lihegésemtől volt hangos ez az apró szoba. Nem akartam, hogy itt legyen vége. Ha már eddig eljutottam. 
• Tudod YongGukkal se volt ez másként. Téged próbált védeni. El akartunk kapni, de ő nem engedte szembe szegült miattad velem. Egy ilyen ribancért. - belém rúgott én pedig végkép feladva a fájdalomtól és a csalódottságtól fetrengtem a földön. Nem tudtam mit tegyek. - Elmenekült. Figyelmeztetni akart téged, de az embereim levadászták és elhozták hozzám. Lelőttem, mint egy kutyát, ahogy téged is foglak.
• Bújt az üldözött s felé kard nyúl barlangjában, szertenézett és nem lelé honját a hazába. Bércre hág és völgybe száll, Bú és kétség mellette, vérözön lábainál és lángtenger felette.
• Hogy mi van? - kérdezte értetlenül.
• Az van, hogy megdöglesz. - erőt vettem magamon és felálltam. Ott álltam vele szembe. Megint meglőtt. Érdekes módon nem a szívemet célozta. Összeestem ő pedig nevetett felettem. Elővettem késsem majd megint megerőltetve magam felpattantam és pengémmel a kezemben szíven szúrtam. Összeeset. - Rohadék ez túl könnyű volt. - késemet benne elkezdtem mozgatni, hogy minél jobban fájjon neki majd szétvágtam. Felordított majd ordítása halkult, ahogy késem lentebb ment benne ő pedig lassan meghalt.
• Leila. Gyere gyorsan Hanbusa meghalt.