Már egy hete, hogy meglátogattak és az óta semmi
gonosznak vélt dolog nem történt velem szemben. Jázmin még mindig bírja és nem
is értem, hogyan hisz naponta csak egyszer kap vizet. Valaki tuti, hogy
segített neki. Át hoztuk ide és itt már tényleg az én szabályaim szerint él. A
fiúk néha, néha eljátszanak vele, amit igazából meg is érdemel. Most már
szeretnék mindenek véget vetni és boldog lenni.
• Szökjünk meg. - javasolta az egyik este Kai mikor beszélgettünk.
• Tudod jól, hogy én sose tennék ilyet.
• YongGuktól mégis megszöktél.
• Az más helyzet volt. Ott muszáj volt.
• Igen és bele szöktél Hanabusa kezeibe, akibe bele szerettél mikor megtudtad, hogy YongGuk meghalt.
• Na, jó ezt inkább most fejezd be. - kopogás törte meg az éppen veszekedésnek készülő párbeszédünket. - Ki az? - kérdeztem dühösen.
• Én vagyok asszonyom Kazuma. Jázmin beszélni akar önnel.
• Már is megyek. - felálltam de Kai visszahúzott.
• Legyél óvatos Leila.
• Jaj mit féljek én egy ringyótól.
• Nem rá gondoltam. Leila jelen pillanatban sokan vannak, akik meg akarnak téged ölni. Egyre több területre tettél szert nagyon rövid idő alatt. Embereidről ugyan ez elmondható. És kegyetlen vagy. Mindig valami bosszú jár a fejedben, amit végre kell hajtanod akár meghalsz akár nem. És ha nem sikerül terved nem ismersz se embert se istent. Veszélyes vagy mindenkire sokszor még magadra is. Igen tudom a kis titkod. De ez nem is érdekel. Kérlek, Leila legyél óvatos és kérlek, kétszer gondold, át mit teszel. Tudod, nem lenne számomra, hú de jó dolog, ha el kéne temetni. Mérges rád mindenki mert irigyek, hogy nőként, ilyen fiatalon milyen sok mindent elértél. Vigyázz kérlek.
• Kai. Nem kell ez a duma. Tudod, hogy milyen vagyok. - kimentem és elindultam Jázmin felé. Most már kezd eléggé szarul kinézni. Bementem majd rá néztem lekezelően. Ő nem csinált semmi mást csak a könnyeivel küszködött.
• Kérlek… engedj el… kegyelmes asszonyom. - csak a szemöldököm-húzgáltam és cinikus mosollyal néztem le rá.
• Nagyon szánalmas vagy ugye tudod. Én erre nem érek rá. Dolgom van. Ég veled szajha.
• Ne! Kérlek, várj. Itt vagyok. Ölj, meg csak ne kelljen tovább szenvednem. Nem bírom tovább.
• Ohh cica baba… nem úgy megy az. Mindenek árra van. Tudod, hogy én, hogy szoktam megjelölni az árulóimat?
• Ne. Kérlek ne.
• Ááá… szóval tudod. De meg fogom tenni. Fiúk szóljatok Kainak. Na, szóval cica baba. Meghagyom, az életed elengedlek nagyjából… két feltétellel. Egy kivágom a nyelved, ahogy az árulóimmal szoktam a második pedig az embereim minden este el fognak veled játszadozni és be leszel ide zárva addig, amíg a drága szerelmedet meg nem ölöm, ahogy ő tette az enyémmel. Cica baba. Kai. De jó hogy jöttél. Fogjátok meg a csajt. - elő vettem a késem és elvégeztem rajta azt, amit elterveztem. - Most pedig jöhet a volt san.
…
• Tudjátok, a tervet csak el kell kapni nem megölni azt én, akarom. Ha bármi baja esik nektek fog bajotok esni. Megértettétek?
• Meg asszonyom. - mondták egyszerre miközben alázatosan meghajoltak.
• Kaira figyeljetek oda. Amit mond, azt tegyétek. Megértettétek?
• Igen asszonyom.
• Indulás! – meghajoltak újra majd elmentek. Aggódtam hisz reméltem, hogy minden rendben lesz, de sajnos nem így lett. Az 50 főből, ha tízen jöttek vissza. Kai lehangolt volt és bocsánat kérően nézett rám.
• Ne haragudj, kérlek. Óvatlanul csapdába sétáltunk.
• Hogy mi van? - üvöltöttem. - Kai egy dolgot kértem. És direkt tőled, mert azt hittem meg tudod csinálni. Chanyeolra kellett volna bíznom. Annak talán sikerült volna.
• Ne velem kiabálj. Tudták, hogy megyünk. Valaki elmondta nekik.
• Kai fejezd, be az újabb kém meséd elegem van belőle.
• Pe-pedig igaz. – szólt közbe félénken Chanyeol.
• Ne már Chanyeol.
• Az a srác. Valamelyik nap itt volt. Azt mondta, hogy ön hívatta. – mondta leszegett fejjel, suttogva. Ebben a pillanatban félt tőlem éreztem hangján.
• T.O.P?
• Igen.
• Te meg beengedted? - dühöngtem továbbra is.
• Nem én voltam.
• Miért nem szóltál?
• Azt hittem igaz és amúgy is sietnem kellett ki felé a droggal.
• A ROHADT KURVA ÉLETBE!!!! - mérges voltam. Nagyon mérges. Üvöltöttem egyet. Elviharoztam a többiek közeléből majd valami üthető tárgyat kerestem. Jázmin. Bementem hozzá majd szó nélkül el kezdtem ütni, verni ahol csak értem. Kai vett le róla.
• Agyon akarod ütni? Leila. Állj le figyelj rám! - megcsókolt. Ajkai az én ajkaimat kényeztette, szívem pedig egyre hevesebb tempóba vert. Lenyugtatott ebben a pillanatban érintése.
• Leila! - Chanyeol volt az. – Elnézést. – nézett félre zavartan. - Itt a rendőrség. Téged keresnek.
• Szökjünk meg. - javasolta az egyik este Kai mikor beszélgettünk.
• Tudod jól, hogy én sose tennék ilyet.
• YongGuktól mégis megszöktél.
• Az más helyzet volt. Ott muszáj volt.
• Igen és bele szöktél Hanabusa kezeibe, akibe bele szerettél mikor megtudtad, hogy YongGuk meghalt.
• Na, jó ezt inkább most fejezd be. - kopogás törte meg az éppen veszekedésnek készülő párbeszédünket. - Ki az? - kérdeztem dühösen.
• Én vagyok asszonyom Kazuma. Jázmin beszélni akar önnel.
• Már is megyek. - felálltam de Kai visszahúzott.
• Legyél óvatos Leila.
• Jaj mit féljek én egy ringyótól.
• Nem rá gondoltam. Leila jelen pillanatban sokan vannak, akik meg akarnak téged ölni. Egyre több területre tettél szert nagyon rövid idő alatt. Embereidről ugyan ez elmondható. És kegyetlen vagy. Mindig valami bosszú jár a fejedben, amit végre kell hajtanod akár meghalsz akár nem. És ha nem sikerül terved nem ismersz se embert se istent. Veszélyes vagy mindenkire sokszor még magadra is. Igen tudom a kis titkod. De ez nem is érdekel. Kérlek, Leila legyél óvatos és kérlek, kétszer gondold, át mit teszel. Tudod, nem lenne számomra, hú de jó dolog, ha el kéne temetni. Mérges rád mindenki mert irigyek, hogy nőként, ilyen fiatalon milyen sok mindent elértél. Vigyázz kérlek.
• Kai. Nem kell ez a duma. Tudod, hogy milyen vagyok. - kimentem és elindultam Jázmin felé. Most már kezd eléggé szarul kinézni. Bementem majd rá néztem lekezelően. Ő nem csinált semmi mást csak a könnyeivel küszködött.
• Kérlek… engedj el… kegyelmes asszonyom. - csak a szemöldököm-húzgáltam és cinikus mosollyal néztem le rá.
• Nagyon szánalmas vagy ugye tudod. Én erre nem érek rá. Dolgom van. Ég veled szajha.
• Ne! Kérlek, várj. Itt vagyok. Ölj, meg csak ne kelljen tovább szenvednem. Nem bírom tovább.
• Ohh cica baba… nem úgy megy az. Mindenek árra van. Tudod, hogy én, hogy szoktam megjelölni az árulóimat?
• Ne. Kérlek ne.
• Ááá… szóval tudod. De meg fogom tenni. Fiúk szóljatok Kainak. Na, szóval cica baba. Meghagyom, az életed elengedlek nagyjából… két feltétellel. Egy kivágom a nyelved, ahogy az árulóimmal szoktam a második pedig az embereim minden este el fognak veled játszadozni és be leszel ide zárva addig, amíg a drága szerelmedet meg nem ölöm, ahogy ő tette az enyémmel. Cica baba. Kai. De jó hogy jöttél. Fogjátok meg a csajt. - elő vettem a késem és elvégeztem rajta azt, amit elterveztem. - Most pedig jöhet a volt san.
…
• Tudjátok, a tervet csak el kell kapni nem megölni azt én, akarom. Ha bármi baja esik nektek fog bajotok esni. Megértettétek?
• Meg asszonyom. - mondták egyszerre miközben alázatosan meghajoltak.
• Kaira figyeljetek oda. Amit mond, azt tegyétek. Megértettétek?
• Igen asszonyom.
• Indulás! – meghajoltak újra majd elmentek. Aggódtam hisz reméltem, hogy minden rendben lesz, de sajnos nem így lett. Az 50 főből, ha tízen jöttek vissza. Kai lehangolt volt és bocsánat kérően nézett rám.
• Ne haragudj, kérlek. Óvatlanul csapdába sétáltunk.
• Hogy mi van? - üvöltöttem. - Kai egy dolgot kértem. És direkt tőled, mert azt hittem meg tudod csinálni. Chanyeolra kellett volna bíznom. Annak talán sikerült volna.
• Ne velem kiabálj. Tudták, hogy megyünk. Valaki elmondta nekik.
• Kai fejezd, be az újabb kém meséd elegem van belőle.
• Pe-pedig igaz. – szólt közbe félénken Chanyeol.
• Ne már Chanyeol.
• Az a srác. Valamelyik nap itt volt. Azt mondta, hogy ön hívatta. – mondta leszegett fejjel, suttogva. Ebben a pillanatban félt tőlem éreztem hangján.
• T.O.P?
• Igen.
• Te meg beengedted? - dühöngtem továbbra is.
• Nem én voltam.
• Miért nem szóltál?
• Azt hittem igaz és amúgy is sietnem kellett ki felé a droggal.
• A ROHADT KURVA ÉLETBE!!!! - mérges voltam. Nagyon mérges. Üvöltöttem egyet. Elviharoztam a többiek közeléből majd valami üthető tárgyat kerestem. Jázmin. Bementem hozzá majd szó nélkül el kezdtem ütni, verni ahol csak értem. Kai vett le róla.
• Agyon akarod ütni? Leila. Állj le figyelj rám! - megcsókolt. Ajkai az én ajkaimat kényeztette, szívem pedig egyre hevesebb tempóba vert. Lenyugtatott ebben a pillanatban érintése.
• Leila! - Chanyeol volt az. – Elnézést. – nézett félre zavartan. - Itt a rendőrség. Téged keresnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése