38.rész: Kétségbe esve

Elment T.O.P . Készülnöm kell mindenre. Nem lehetek nyugodt hisz a gondok majd csak ezek után jönnek. Miért kellett nekem, annak idején YongGukba bele szeretnem. A francba. Ébernek kell lennem, hisz ha nem leszek, az bármikor megölhetnek. Az embereim se lazsálhatnak. Nekik is dolguk van, hisz az ő életük és veszélyben van. Nekem az a dolgom, hogy megvédjem azt, ami az enyém. Ebbe ők is bele tartoznak, de ez egyedül nem fog menni. Csak akkor tudom őket megvédeni, ha akarják is. Minden napom egyre nehezebb lesz és érzem, hogy én már nem sokáig fogom bírni. Valahol hibázni fogok és akkor mindennek örökre vége lesz.

Pár nap múlva, hogy T.O.P - t elhajtottam a baj meg is érkezett az úgy mondott rezidenciámra. Meg jelent az, az ember T.O.P - val akitől annak idején úgy mond ajándékba kaptam. A szívem is megállt és éreztem, ahogy arcom bőr színből fal fehérré válik. Most van végem. Természetesen fogadtam őket úgy, ahogy kell. Tisztelettudóan, és aki nem dühös az egész világra, azért mert át baszták. 
• Hallom nem volt meg elégedve az ajándékommal. Hisz ő a legjobb katonám. Elmondaná, mégis mi baja van vele? – kezdte mondandóját szigorú arccal és lekicsinyítő tekintettel.
• Az, hogy… - itt megálltam. Nem mondhatok semmit. Vagy mégis? - Lényegtelen. – egyre dühösebb lett, de próbálta magát tartani.
• Számomra nem. Hisz az ajándékom utasította vissza. Tudni szeretném, hogy mégis miért?
• Mert nincs a szolgálataira szükségem. – mondtam nyersen kissé modortalanul.
• EZ nem válasz ezt maga is tudja. Ezt a választ egy 5 éves gyerektől várják nem pedig egy felnőttől. – kezdte fel emelni a hangját abban a hittben, hogy majd megijedek tőle. Bekattantam és kezdtem érezni nem sok kell már ahhoz, hogy neki essek és bosszút álljak sérelmeim miatt.
• Én is gyerek vagyok még hisz csak 18 vagyok. Tudja mit. Kíváncsi az igazságra?
• Azért jöttem. – felelte cinikusan és legszívesebben jól pofán vágtam volna.
• Azért nem kell, mert nem szeretem, ha kémeket küldenek utánam. És örüljön, hogy nem öltem meg "a legjobb emberét". Nem kell nekem magától semmi féle ajándék. És nem érdekel, ha ezzel megsértettem önt vagy bárki mást. Nem kérek magukból. Elegem van, hogy mindenki azt hiszi rólam, hogy velem lehet szórakozni. Van, egy rossz hírem nem lehet.
• Hogy állíthatsz olyant, hogy én kémet küldök utánad? – úgy látszik csak ennyi jutott el az agyáig abból, amit eddig elmondtam neki.
• Mondja, hogy nem az. – kötözködtem vele, de hiába hisz tudom úgy se fog semmit se mondani.
• Nem tartozok neked magyarázattal, hisz te csak egy nő vagy. Neked ebben a világban semmi keresni valód nincs. És készülj, hogy bennem nagy ellenségre tettél szert.
• Kém. Jól mondtam ugye. – nevettem fel.
• És ha az? Nincs közöd hozzá. – be durrantam.
• Na, ide figyeljen uram. Hogy, hogy nem tartozik rám? Mit képzel magáról? Mivel velem történik, csak tartozik rám nem? - üvöltöttem.
• Nem mert nő vagy. A nőkre nem tartozik semmi. Még az, se ami velük történik. Nagyon kicsike vagy te még ehhez a világhoz és én várni fogom, hogy tönkre menjél. Ha hibázol, én teszek róla, hogy meghalj és be fogok segíteni, hogy hamar tönkre menjél. Ebben biztos lehetsz.
• Na, most azonnal húzzanak el innen. Semmi keresni valójuk nincs itt. Tűnjenek el. Most!!! - üvöltöttem ők pedig elégedett mosollyal távoztak. Mikor becsukták maguk után az ajtót összeesve érkeztem a földre arcom kezeimbe temettem és önkéntelenül is elkezdtem keservesen zokogni. Jelen helyzetben nem tudtam mit és hogyan tovább. Nincs szövetségesem hisz én nő vagyok és ráadásul Európai. Végem van, mint a botnak. Kai jött be hozzám aggódó képet vágva. Átölelt és hiába eset jól ölelése jelen pillanatban a testem tiltakozott bármilyen közeledéstől. - Ne tegyél, úgy kérlek, mint aki aggódik. Nem kérek belőle. 
• Hülye vagy. Tudod jól, hogy érzek irántad és bármit meg tennék csak, hogy legalább egy percre elfelejtsd minden bajod. – megpuszilta fejem búbját.
• Kai kérlek, hagyj magamra. Át kell gondolnom a dolgokat, hogy mit hogyan tovább. – toltam el magamtól.
• Bolond vagy komolyan mondom. Nem vagy normális. Tönkre fogsz menni idegileg, ha nem, engeded, hogy segítsek.
• Tűnj kifelé. - kiment, de sajnos igaza volt. Már nem bírom sokáig. Nem tudom, mit tegyek. Itt vagyok 18 évesen és kicsúszik lassan minden a lábam alól. Végem van.