26. rész: "Bújt az üldözött..." Part 1

 

 

 

 

 

" Bújt az üldözött és felé 
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazába."

• Kai beszélnem kell veled. – léptem be szobájának ajtaján kopogás nélkül.
• Nem látod, hogy el vagyok foglalva?
• Ja az csak egy kurva. Nem kell neki sok. Haladjál.
• Kimennél? 
• Haladjál. - kimentem és megvártam az ajtó előtt. A nő, aki nála volt meggyötört arccal és fájdalommal a szemében jött ki. Szégyellte magát, de sorsa ellen nem tud mit tenni. Meg sajnáltam? Nem. Neki ez a dolga. Vannak olyan emberek, akik harcosoknak születnek, uralkodóknak vagy egyszerűen szolgáknak, parasztoknak, munkásembereknek. Ő egy szolgáló. - Héé menyit kaptál? – kérdeztem tőle nem túl diszkréten. Végig mért majd lesütötte a szemét és alig érthetően felelt.
• Se menyit.
• Tessék. - nyomtam neki egy pár jent a kezébe. 
• Nem kell. – vissza akarta adni, de nem engedtem.
• Tessék. És most tűnj el innen. - bementem Kaihoz aki épp öltözött. - Nagyon rosszul bánsz a nőkkel. 
• Nem érdekelsz. Ez csak egy kurva. Az a dolga, hogy leszopjon, ha azt mondom neki. – mondta közömbösen, mint akinek semmi érzelem nincs szívében. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mintha a nők csak eszközök lennének számára.
• Lehetnél kedvesebb is azért. 
• Hagyjál már. Miért jöttél?
• Akarsz pénzt keresni? - felcsillant a szeme.
• Attól függ.
• Tiszta meló. Meg kell ölni valakit. Én is besegítek.
• Kit?
• Az mindegy. A főcélpontot én akarom megölni. Neked csak annyit kéne segíteni, hogy eljussak hozzá.
• Menyibe fog nekem ez fájni?
• Menyit szeretnél? 
• Sokat. Tudom, hogy YongGuk miatt csinálod és tudod jól, hogy nagyon utáltam szóval ezért én sokat kérek, mert nem fogom az életem miatta kockáztatni. Nem áll szándékomba. Tőled pedig a pénzen kívül egy külön ajándékot is elfogadnék. 
• Mit? - néztem rá döbbenten s megint elkezdtem játszani a hülyét. Kérdés nélkül is tudom jól, hogy mit akar. Azóta akarja mióta csak ismerjük egymást.
• Ne játszd a hülyét. Tudod te jól. - és végig mért perverz mosollyal.
• Felejtsd el. Nem tehetek róla, ha kanos vagy. Keres valami kurvát.
• Tehetsz róla, ha ilyen ruhába jössz hozzám.
• Szemét. 
• Jó még meggondolom. De sokat kell fizetned. 
• Jól van, na. De azt ugye tudod, hogy gyakorolnunk kell.
• Igen. De, hol mert gondolom, nem akarod, hogy a főnök tudjon a tervedről.
• Nem hát. A hotel tető?
• Milyen hotel?
• Ahol lakom. Az tökéletes lesz. 
• Észre fognak venni.
• Nem hiszem. Nem foglalkozik ott senki semmivel. Ma délután erre a címre gyere el. Hanabusa nem lesz otthon. - kezébe nyomtam egy cetlit. - Egy hetünk van. Végeznem kell vele. Megígértem Hanabusának, hogy minél hamarabb befejezem.
• Hanabusa. Az a kis mitugrász. Röhögnöm kell, mikor meglátlak titeket. És ráadásul a főnök várja az unokát. Leila mondd terhes vagy már? – gúnyolódott és a homlokomat majd a hasamat kezdte el tapogatni.
• Fogd be szemét. – csaptam le a kezét magamról. -  Délután gyere. Nekem most mennem kell. Szia.
• Szevasz.

• Hol voltál Leila? – kérdezte Hanabusa türelmetlenül mikor beléptem az ajtón. El is feledkeztem róla.
• Kaival volt egy kis megbeszélnem való. Tanácsot kért.  – hazudtam.
• Apám hívott. Ajánlatott akar neked tenni.
• Nekem? Mégis mit? – megdöbbentem. Mit akar ez már megint tőlem? Nem volt elég a múltkori?
• Nem tudom. Gyere, menjünk. – állt fel a fotelből majd felém kezdett el sétálni. Oda ért hozzám majd átölelt és a fülemhez hajolt. - Kérlek, Leila legközelebb ne menj el szó nélkül. – súgta szavait a fülembe majd gyengéden megpuszilta arcom.
• Sajnálom, de siettem. 

Bementünk főnökömhöz és az a lány már megint ott volt. Le volt vágva a haja és már tetoválás is volt a nyakán. Meg kell szabadulnom tőle, mert komoly veszélyt jelent számomra. Illedelmesen meghajoltam főnököm előtt majd leültem vele szembe.
• Van egy ajánlatom Leila. – kezdte hazugságokkal teli tűzdelt mondandóját.
• Mi az?
• Tudod, hogy az Inagawakai család embereit valaki kegyetlenül gyilkolja le vagy kínozza meg és később bele halnak a sérülésekbe. A család feje megkért sok pénzt ígérve, hogy nyomozzuk ki, hogy ki az és öljük meg. – a rohadék gondoltam magamban. Ezt tuti, hogy direkt csinálta az a tetű.
• És mi közöm van ehhez?
• Ez a te feladatod úgy is unatkozol tudomásom szerint. Ha meg találod, a gyilkost visszaveszlek. – megijedtem. Én találjam meg saját magam? Rá néztem Insoora és ő is nyugtalan volt.
• Ez felesleges. Én nem akarok vissza jönni. Elegem van ebből az életből. Én csak Hanbusaval akarok lenni. – mondtam nyugodt hanggal.
• Félsz? - kérdezte a kis csaj.
• Kitől tőled? – nevettem fel cinikusan majd rá néztem a főnökömre, aki kíváncsian nézett minket, hogy vajon mi fog lenni ebből a kis párbeszédből.
• Tőlem kéne is.
• Felejts el. Kicsi vagy te még hozzám.
• Te meg egy hülye ribanc.
• Héé… Kicsi csaj ő feleségem. - szólt közbe Insoo idegesen. Tudtam, hogy szeretné, hogy most elmenjünk, és ne keveredjek újabb verekedésbe. – Tisztelned kéne, nem gondolod? – nem szólt a lány semmit.
• Hagyd Hanabusa. 
• Gyere, küzdj meg velem. Sokat tanultam. – kötözködött tovább a lány mit sem törődve Insoo szavaival. Csak erre vártam, hogy ki hívjon. Ez éltet engem. A harc. Muszáj lesz most megölnöm, mert később már tényleg késő lesz.
• Leila. Ne! - szólt közbe Insoo. Megfogta kezem, de kirángattam magam belőle és elindultam a csaj felé. 
• Mi is a neved? Már elfelejtettem.
• Yuki.
• Yuki. Te nem sokára meghalsz. - felugrottam és mellkason rúgtam. A földön landolt. Nem mozdultam csak cinikus mosollyal néztem mit fog lépni. Vergődött a földön biztos fájt neki. Megfordultam, hogy elhagyom a szobát, de ekkor egy dobókést dobbot a lábamba. Fájt, de nem adtam meg neki az örömet, hogy ki is mutatom. Lassan lehajoltam és kihúztam lábamból majd bele vágtam a karjába. Lehervadt a mosoly a szájáról és csak egy hangos fájdalommal teli ordítás hagyta el a száját. Felnevettem. - Csak nem fájt kislány? Nekem te nem tudsz nagyobb fájdalmat okozni, mint amit apád okozott. - súgtam a fülébe. - Dögölj meg Yuki.
• Legközelebb nem úszod meg. - még egy kés landolt a kezébe. Otthagytam majd elindultam az ajtó felé. - Uram ne haragudjon meg. - fordultam vissza. - De engem az egyáltalán nem érdekel. Hogy is mondta ön? Én csak egy nő vagyok.