T.O.P vadul harcolt ajkaimmal. Megadtam magam neki
hajába markoltam majd gyorsan ellöktem magamtól mintha valamiféle bűnt
készülnék elkövetni.
• Fejezd be. – parancsoltam rá! – Felejts el és menj el!
• Tuti, hogy tetszett neked.
• Fogd be! - visszahúztam magamhoz és az ágy felé vettük az irányt.
• Ennyire? - kérdezte mikor a szánk szétvált.
• Nem érdekelsz. - ledobtam az ágyra majd rá másztam és neki álltam vetkőztetni. Pozíciót váltottunk. Én kerültem alulra. - Ez így nem ér.
• Nem baj. - kopogtak.
• A francba. - lelöktem magamról majd összeszedtük magunkat és beinvitáltam vendégem. Kai volt az.
• Leila beszélni szeretnék veled négy szem közt. Ha lehetséges. – nézett gyanúsan T.O.P-ra majd rám.
• Igen. Kérlek T.O.P menj ki! – fordultam hozzá majd mikor kisétált az ajtón és becsukta maga mögött akkor néztem újra Kai szemébe. - Mondjad Kai.
• Arról lenne szó, amit oda kint mondtam. – kezdte monológját félve, alig érthető hangon.
• Nem érdekel. – tényleg nem érdekelt. Már nem volt erőm tovább harcolni. Más céljaim voltak. De ha nem foglalkoznék, ezzel az üggyel az olyan lenne mintha a személyemet tagadtam volna meg.
• De miért?
• Mert nem. – tartottam tovább magam de valójában egyre jobban kezdett érdekelni a dolog.
• A főnők is benne volt. Segített megölni YongGukot csak azért h te meg Hanabusa együtt legyetek.
• Kai nem érdekel. Ő rajta nem azért fogok bosszút állni. Vele más terveim vannak. Kérlek Kai ne is zaklass ezzel így is nagy gondot hoztál a nyakamba.
• Mert?
• Így lesz oka meg támadnia engem.
• De nem mer.
• Dehogy nem. Majd meglátod. Csak a megfelelő pillanatra vár. Arra vár, hogy elgyengüljek.
• Ezért ha van annyi eszed most ölöd meg.
• De nem akarom megölni. Még nem.
• Ne mond, hogy te is a megfelelő pillanatra vársz.
• Pedig így van. Tudom, hogy mikor lesz a leggyengébb és akkor neki vége lesz. Tudod mit nem is olyan rossz ötlet, hogy ide hoztál nekem ilyen sok embert. Most, hogy jobban bele gondolok. Köszönöm Kai és ha van még több, aki át akar állni, hozzad nyugodtan. Kíváncsi leszek, mit csinál, ha már elfogynak mellőle az emberek.
• Na, látod ez egy jó terv. – elnémult. Még pár percig egymást néztük majd meguntam és leültem a gépem elé. - Kérdezhetek valamit? – szólalt meg.
• Mondjad.
• Honnan szedted ezt a koreai ürgét?
• Észak Koreából.
• Mindig körülötted van. – tette meg csípős megjegyzését.
• Ajándékba kaptam a hadügyminisztertől, mint testőrt. Ő a legjobb katonája. Kíváncsi vagyok, rá mit tud. Várj, mindjárt behívatom. - kiszóltam az ajtón. - Kazuma. Szólj T.O.P-nek. - visszamentem. - Na, ez elintézve. Mindjárt itt lesz.
• Mit tervezel?
• Semmi különöset.
• Gyanús vagy. - kopogtak.
• Gyere be. – belépett T.O.P az ajtón és meghajolt előttem. Kai szemeit kezdte el forgatni. Tudom mi a véleménye, de egyáltalán nem érdekel. - Arról lenne szó, hogy holnap te is részt veszel az edzésen. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudsz.
• Értetem. - hajolt meg újra. - És mikor lenne holnap?
• Reggel. Nem lehet lazsálni. Nem érünk rá. Kellenek az emberek és a területek.
• Értettem. Akkor én mennék is. – meghajolt majd megfordult és ment volna kifelé az ajtón.
• Fejezd be. – parancsoltam rá! – Felejts el és menj el!
• Tuti, hogy tetszett neked.
• Fogd be! - visszahúztam magamhoz és az ágy felé vettük az irányt.
• Ennyire? - kérdezte mikor a szánk szétvált.
• Nem érdekelsz. - ledobtam az ágyra majd rá másztam és neki álltam vetkőztetni. Pozíciót váltottunk. Én kerültem alulra. - Ez így nem ér.
• Nem baj. - kopogtak.
• A francba. - lelöktem magamról majd összeszedtük magunkat és beinvitáltam vendégem. Kai volt az.
• Leila beszélni szeretnék veled négy szem közt. Ha lehetséges. – nézett gyanúsan T.O.P-ra majd rám.
• Igen. Kérlek T.O.P menj ki! – fordultam hozzá majd mikor kisétált az ajtón és becsukta maga mögött akkor néztem újra Kai szemébe. - Mondjad Kai.
• Arról lenne szó, amit oda kint mondtam. – kezdte monológját félve, alig érthető hangon.
• Nem érdekel. – tényleg nem érdekelt. Már nem volt erőm tovább harcolni. Más céljaim voltak. De ha nem foglalkoznék, ezzel az üggyel az olyan lenne mintha a személyemet tagadtam volna meg.
• De miért?
• Mert nem. – tartottam tovább magam de valójában egyre jobban kezdett érdekelni a dolog.
• A főnők is benne volt. Segített megölni YongGukot csak azért h te meg Hanabusa együtt legyetek.
• Kai nem érdekel. Ő rajta nem azért fogok bosszút állni. Vele más terveim vannak. Kérlek Kai ne is zaklass ezzel így is nagy gondot hoztál a nyakamba.
• Mert?
• Így lesz oka meg támadnia engem.
• De nem mer.
• Dehogy nem. Majd meglátod. Csak a megfelelő pillanatra vár. Arra vár, hogy elgyengüljek.
• Ezért ha van annyi eszed most ölöd meg.
• De nem akarom megölni. Még nem.
• Ne mond, hogy te is a megfelelő pillanatra vársz.
• Pedig így van. Tudom, hogy mikor lesz a leggyengébb és akkor neki vége lesz. Tudod mit nem is olyan rossz ötlet, hogy ide hoztál nekem ilyen sok embert. Most, hogy jobban bele gondolok. Köszönöm Kai és ha van még több, aki át akar állni, hozzad nyugodtan. Kíváncsi leszek, mit csinál, ha már elfogynak mellőle az emberek.
• Na, látod ez egy jó terv. – elnémult. Még pár percig egymást néztük majd meguntam és leültem a gépem elé. - Kérdezhetek valamit? – szólalt meg.
• Mondjad.
• Honnan szedted ezt a koreai ürgét?
• Észak Koreából.
• Mindig körülötted van. – tette meg csípős megjegyzését.
• Ajándékba kaptam a hadügyminisztertől, mint testőrt. Ő a legjobb katonája. Kíváncsi vagyok, rá mit tud. Várj, mindjárt behívatom. - kiszóltam az ajtón. - Kazuma. Szólj T.O.P-nek. - visszamentem. - Na, ez elintézve. Mindjárt itt lesz.
• Mit tervezel?
• Semmi különöset.
• Gyanús vagy. - kopogtak.
• Gyere be. – belépett T.O.P az ajtón és meghajolt előttem. Kai szemeit kezdte el forgatni. Tudom mi a véleménye, de egyáltalán nem érdekel. - Arról lenne szó, hogy holnap te is részt veszel az edzésen. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudsz.
• Értetem. - hajolt meg újra. - És mikor lenne holnap?
• Reggel. Nem lehet lazsálni. Nem érünk rá. Kellenek az emberek és a területek.
• Értettem. Akkor én mennék is. – meghajolt majd megfordult és ment volna kifelé az ajtón.
- Ne várj, maradj beszélni, akarok veled négyszemközt.
– visszafordult hozzám és lehajtva tartotta fejét várva, hogy Kai elbúcsúzzon
és magunkra hagyjon minket.
• Akkor én viszont megyek. Szia, Leila. Holnap találkozunk.
• Szia Kai. - kiment az ajtón. - Ami történt arról nem beszélhetsz senkinek. – fejtettem ki gondolatom T.O.P-nek mikor Kai kilépett az ajtón.
• Nem is akartam. Tiszteletben tartalak annyira, hogy nem pofázok senkinek arról, ami kettőnk közt történik. De miért kell nekem is edzeni holnap? – gyorsan váltott témát.
• Mert kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudsz.
• Kíváncsi vagy rá? Megmutassam. - közeledett felém. Újával felemelte fejem. Elfordítottam arcom. - Kérlek. Csak egy csókot.
• Nem helyes, amit kérsz, remélem azzal tisztában vagy.
• Tudom jól, de nem tudok mit tenni. Tudom jól, hogy te a főnököm vagy és az ilyenféle megnyilvánulásom miatt már rég megölhettél volna, de nem tetted. Tehát boldogtalan vagy és magányos. Ha így van enged meg, hogy megadjam neked azt amire tényleg szükséged van és vágysz rá. - megcsókolt. Nem foglalkozott válaszommal csak megcsókolt. Mi a fene ütött belém? Miért adom magam neki csak úgy oda? Nem is ismerem és ő sem engem. Még csak tegnap jött, de már meg is kapott. Ennek nem lesz jó vége. Egy rohadt ribanc vagyok. Nem tehetném ezt, de mégis meg teszem. Oda adom neki magam mintha valami féle nem is tudom, mi lenne a testem. Csak úgy megszerezte. Meg fogom pár nap múlva bánni, hogy már megint nem volta óvatos. Ezt még vissza fogom kapni. Érzem.
…
• Na, akkor. Tudjátok, miért vagytok itt. Be akartok kerülni hozzám én pedig szívesen be fogadom azokat akik kiválóak. Tegnap már mondtam, hogy aki jó az marad, aki nem az pedig megy. Változik a terv. Aki nem jó az is marad, csak ő kiképzést kap. Kemény kiképzést. Nem lesz kegyelem se lazsálás. Nem azért vagytok itt, hogy elüssétek az időt hanem azért, hogy nekem dolgozatok nekem pedig szükségem van minél több emberre, hogy a férgeket elpusztítsuk. T.O.P tied a terep. Hajime.
• Akkor én viszont megyek. Szia, Leila. Holnap találkozunk.
• Szia Kai. - kiment az ajtón. - Ami történt arról nem beszélhetsz senkinek. – fejtettem ki gondolatom T.O.P-nek mikor Kai kilépett az ajtón.
• Nem is akartam. Tiszteletben tartalak annyira, hogy nem pofázok senkinek arról, ami kettőnk közt történik. De miért kell nekem is edzeni holnap? – gyorsan váltott témát.
• Mert kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudsz.
• Kíváncsi vagy rá? Megmutassam. - közeledett felém. Újával felemelte fejem. Elfordítottam arcom. - Kérlek. Csak egy csókot.
• Nem helyes, amit kérsz, remélem azzal tisztában vagy.
• Tudom jól, de nem tudok mit tenni. Tudom jól, hogy te a főnököm vagy és az ilyenféle megnyilvánulásom miatt már rég megölhettél volna, de nem tetted. Tehát boldogtalan vagy és magányos. Ha így van enged meg, hogy megadjam neked azt amire tényleg szükséged van és vágysz rá. - megcsókolt. Nem foglalkozott válaszommal csak megcsókolt. Mi a fene ütött belém? Miért adom magam neki csak úgy oda? Nem is ismerem és ő sem engem. Még csak tegnap jött, de már meg is kapott. Ennek nem lesz jó vége. Egy rohadt ribanc vagyok. Nem tehetném ezt, de mégis meg teszem. Oda adom neki magam mintha valami féle nem is tudom, mi lenne a testem. Csak úgy megszerezte. Meg fogom pár nap múlva bánni, hogy már megint nem volta óvatos. Ezt még vissza fogom kapni. Érzem.
…
• Na, akkor. Tudjátok, miért vagytok itt. Be akartok kerülni hozzám én pedig szívesen be fogadom azokat akik kiválóak. Tegnap már mondtam, hogy aki jó az marad, aki nem az pedig megy. Változik a terv. Aki nem jó az is marad, csak ő kiképzést kap. Kemény kiképzést. Nem lesz kegyelem se lazsálás. Nem azért vagytok itt, hogy elüssétek az időt hanem azért, hogy nekem dolgozatok nekem pedig szükségem van minél több emberre, hogy a férgeket elpusztítsuk. T.O.P tied a terep. Hajime.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése