• Rendes neved? – vontam kérdőre mintha valami bűnt
követett volna el.
• Majd egyszer elmondom. Nem nagyon szeretem a rendes nevem. – mondta halál nyugodtan.
• És amúgy miért hívnak T.O.P. - nak? – nem figyeltem fel rá. A papírokat bámultam magam előtt úgy kérdeztem meg tőle kérdésem.
• Mert én vagyok a legjobb. - kérdezés nélkül leült mellém. - Emlékszem mikor először láttalak. El se akartam hinni milyen szép vagy. Azt hittem napszúrást kaptam. De most, hogy ilyen gondterhelt vagy lassan az a szépség el fog múlni. Fiatal vagy. Hány éves is vagy?
• Egy nőtől ilyent nem kérdeznek.
• Na.
• 18. És te?
• 27. Látod megmondtam. Fiatal vagy.
• Te meg öreg és én meg a főnököd. Menj ki! – parancsoltam rá.
• Akkor is fiatal vagy. – tovább gúnyolódott mit sem törődve parancsommal.
• Te meg beképzelt. - kiment a szobámból én padig hangosan felsóhajtottam. Miért nekem kell kifogni az ilyen beképzelt dögöket? Kis gyerek ez még. Kopogtak az ajtómon és meglepetésemre Kai lépett be. - Hát te? - kérdeztem tőle.
• Szia. Nem tudok, sokáig maradni csak annyit akarok mondani, hogy holnap páran meglátogatnánk, mert beszélni akarunk veled. Mikor lenne neked jó? – hadarta el mondandóját én pedig alig akartam hinni a fülemnek és nem elég, hogy a T.O.P által okozott „sokk”-ból sem volt még időm kikecmeregni.
• Páran? Mégis menyien? – kérdeztem kíváncsian.
• 40-en. – mondta mintha ez olyan természetes dolog lenne.
• Viccelsz?
• Nem. Na, mikor lenne jó?
• Délután bármikor.
…
Nem tudtam, hogy miről akarnak velem annyira beszélni, de volt egy sejtésem, és ha ez beigazolódik nekem végem, mint a botnak. De úgy látszik Kainak is csak ennyi esze van. Na, mindegy ma minden ki fog derülni. Estefelé érkeztek meg ahhoz képest, hogy délutánt mondtam.
• Mit akartok? – kérdeztem türelmetlenül, mert nagyon mérges voltam. Nem, csak azért mert késtek, hanem azért is mert nem akartam frissen szerzett pozíciómat ilyen hamar vására vinni. Mindent akarok, de nem ilyen áron.
• Tudod Leila mióta elmentél tőlünk a főnök meghülyült. Értelmetlen hülyeségekre küld el néhányunkat és ráadásul ki se fizet. Arra gondoltunk, hogy hűséget fogadunk neked. De csak akkor, ha beveszel minket. Nagyon szeretnénk, mert azt az embert már nem lehet elviselni. A pénzt gyűjti, mert azt hiszi, hogy ezzel meg tud téged vesztegetni, hogy ne öld, meg azért amit régen veled tett. Ugyanis van egy dolog, amit tett ellened és te nem tudsz róla és én is a napokban tudtam meg tőle. – mondta kicsit feszengve. Éreztem szavaiból, hogy nagy dolog nyomja a lelkét és nem tud vele mit kezdeni.
• Mi az?
• Ő is benne volt.
• Miben? - oda sétált hozzám és halkan mondta.
• Majd egyszer elmondom. Nem nagyon szeretem a rendes nevem. – mondta halál nyugodtan.
• És amúgy miért hívnak T.O.P. - nak? – nem figyeltem fel rá. A papírokat bámultam magam előtt úgy kérdeztem meg tőle kérdésem.
• Mert én vagyok a legjobb. - kérdezés nélkül leült mellém. - Emlékszem mikor először láttalak. El se akartam hinni milyen szép vagy. Azt hittem napszúrást kaptam. De most, hogy ilyen gondterhelt vagy lassan az a szépség el fog múlni. Fiatal vagy. Hány éves is vagy?
• Egy nőtől ilyent nem kérdeznek.
• Na.
• 18. És te?
• 27. Látod megmondtam. Fiatal vagy.
• Te meg öreg és én meg a főnököd. Menj ki! – parancsoltam rá.
• Akkor is fiatal vagy. – tovább gúnyolódott mit sem törődve parancsommal.
• Te meg beképzelt. - kiment a szobámból én padig hangosan felsóhajtottam. Miért nekem kell kifogni az ilyen beképzelt dögöket? Kis gyerek ez még. Kopogtak az ajtómon és meglepetésemre Kai lépett be. - Hát te? - kérdeztem tőle.
• Szia. Nem tudok, sokáig maradni csak annyit akarok mondani, hogy holnap páran meglátogatnánk, mert beszélni akarunk veled. Mikor lenne neked jó? – hadarta el mondandóját én pedig alig akartam hinni a fülemnek és nem elég, hogy a T.O.P által okozott „sokk”-ból sem volt még időm kikecmeregni.
• Páran? Mégis menyien? – kérdeztem kíváncsian.
• 40-en. – mondta mintha ez olyan természetes dolog lenne.
• Viccelsz?
• Nem. Na, mikor lenne jó?
• Délután bármikor.
…
Nem tudtam, hogy miről akarnak velem annyira beszélni, de volt egy sejtésem, és ha ez beigazolódik nekem végem, mint a botnak. De úgy látszik Kainak is csak ennyi esze van. Na, mindegy ma minden ki fog derülni. Estefelé érkeztek meg ahhoz képest, hogy délutánt mondtam.
• Mit akartok? – kérdeztem türelmetlenül, mert nagyon mérges voltam. Nem, csak azért mert késtek, hanem azért is mert nem akartam frissen szerzett pozíciómat ilyen hamar vására vinni. Mindent akarok, de nem ilyen áron.
• Tudod Leila mióta elmentél tőlünk a főnök meghülyült. Értelmetlen hülyeségekre küld el néhányunkat és ráadásul ki se fizet. Arra gondoltunk, hogy hűséget fogadunk neked. De csak akkor, ha beveszel minket. Nagyon szeretnénk, mert azt az embert már nem lehet elviselni. A pénzt gyűjti, mert azt hiszi, hogy ezzel meg tud téged vesztegetni, hogy ne öld, meg azért amit régen veled tett. Ugyanis van egy dolog, amit tett ellened és te nem tudsz róla és én is a napokban tudtam meg tőle. – mondta kicsit feszengve. Éreztem szavaiból, hogy nagy dolog nyomja a lelkét és nem tud vele mit kezdeni.
• Mi az?
• Ő is benne volt.
• Miben? - oda sétált hozzám és halkan mondta.
- Ő is benne volt, hogy YongGukot meg kell ölni.
• Ez nem igaz.
• De igaz. Ő mondta saját maga. - oda hajolt hozzám T.O.P
• Ha ez igaz fogad el az ajánlatukat és támad meg. – adta a jól hangzó tanácsot csak éppen a kivitelezésre nem gondolt és arra, hogy én vagyok főnök.
• Majd én eldöntöm, hogy nekem mi a jó… Ma éjszakát itt töltitek. Holnap pedig edzésen fogtok részt venni. Aki jó harcol, az marad, aki nem pedig megy. Nekem most pedig dolgom van, majd a szállásotokat mindjárt megmutatják nektek a többiek. – bementem az udvarról majd a szobámba siettem. Egyedül akartam lenni, de T.O.P persze mint a puli követett.
• Leila. Beszélni akarok veled. – kiabálta utánam miközben lépteimet egyre jobban gyorsítottam. Nem akartam vele beszélni csak azt akartam, hogy szobám magányában elbújva át tudjam gondolni a dolgokat és mérlegelni tudjam helyzetem.
• Nem érek rá. - szó nélkül bejött a falhoz nyomott és vadul megcsókolt.
• Ez nem igaz.
• De igaz. Ő mondta saját maga. - oda hajolt hozzám T.O.P
• Ha ez igaz fogad el az ajánlatukat és támad meg. – adta a jól hangzó tanácsot csak éppen a kivitelezésre nem gondolt és arra, hogy én vagyok főnök.
• Majd én eldöntöm, hogy nekem mi a jó… Ma éjszakát itt töltitek. Holnap pedig edzésen fogtok részt venni. Aki jó harcol, az marad, aki nem pedig megy. Nekem most pedig dolgom van, majd a szállásotokat mindjárt megmutatják nektek a többiek. – bementem az udvarról majd a szobámba siettem. Egyedül akartam lenni, de T.O.P persze mint a puli követett.
• Leila. Beszélni akarok veled. – kiabálta utánam miközben lépteimet egyre jobban gyorsítottam. Nem akartam vele beszélni csak azt akartam, hogy szobám magányában elbújva át tudjam gondolni a dolgokat és mérlegelni tudjam helyzetem.
• Nem érek rá. - szó nélkül bejött a falhoz nyomott és vadul megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése