40.rész: Kísérlet Part 2

 

• A rendőrség? - kérdeztem értetlenül.
• Igen a rendőrség és téged keresnek. 
• A francba. Nem mondták miért?
• Nem. 
• Öltöztessétek fel ezt a kurvát, de el ne szökjön. Tudjátok a játékszabályokat, hogy mit kell ilyenkor tenni. Menjetek. - és kimentem majd a dolgozó szobámba siettem és fogadtam őket. - Miben segíthetek uraim? – ültettem le őket az asztalom előtt lévő székekbe. – Egy italt a rendőrzőinek?
• Nem köszönjünk. Nem iszogatni jöttünk. Egy névtelen feljelentést kaptunk, hogy maga Észak-Koreából vett fegyverekkel rendelkezik. Ezekről a fegyverekről még azt is mondták, hogy ellopták a katonaságtól ön pedig megvette tudatában annak, hogy lopott fegyverekről van szó.
• Uraim jól tudom ki jelentett fel. – mondtam nyájas hangon majd adtam a szépet és a kívánatos énem, és ahogy láttam rajtuk bejött nekik ez a figura. Bingo!!! Gondoltam magamba majd mondandómat folytattam meg nem szakítva színjátékomat. -  Nézzenek, körbe nem találnak Észak Koreai fegyvert. De van egy ajánlatom. – felálltam hátuk mögé sétáltam majd mindkettőjük vállát megfogva vettem halkabbra hangom és suttogva mondtam ajánlatomat. Megfeszültek a kezem alatt. Ennyit a férfi nemről. -  Ha mondjuk, el felejtik ezt a feljelentést én készségesen állok szolgálatukba. Mondjuk, felnyomok önöknek egy, egy drog akciót, ami kívülről jelentéktelenek látszódik, de valójában nagyon is jelentős. Benne vannak? – néma csönd. Gondolkoztak majd összenéztek és mikor tekintettük találkozott bólintottak. Visszaültem a helyemre és vártam mit válaszolnak. Valójában nem akarok én nekik jelentős drog akciókat felnyomni csak ebben a hittben akarom őket tartani. Szükségem van a drogra hisz a fegyverek mellett ez a második legnagyobb jövedelemforrásom. A hülyék meg még be is veszik.
• Igen és még kérem, egyezzünk meg abban, hogy keresett bűnözőket is felnyom nekünk.
• Csak piti bűnözőket az erőszakosabbak nekem kellenek. De ezt is csak egy másik feltétellel. 
• És mi lenne az?
• Ha bárki be akarna, a börtönbe juttatni ő utána kezdjenek el nyomozni ne utánam. Ezért havonta maguk ketten és a rendőrség kap egy csekély összeget, ha jó munkát végeznek és még börtönbe is kerül az illető.
• Rendben. – felálltak mindketten majd a kezüket nyújtották felém.
• Köszönöm uraim. Érdemes volt önökkel üzletelni. – nyújtottam én is majd kezet ráztunk. Nem is csodálkoznék, rajta ha csak ezért jöttek volna. Ha tényleg a fegyverek miatt jöttek, akkor miért nem csoportban jöttek? Hülyének néznek ezek?
• Akkor mi mennénk is.
• Nem néznek szét? – kérdeztem mosolyogva.
• Felesleges. Nyugodjon, meg hölgyem tőlünk nem kell tartania. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy maga ártatlan. Ne féljen.
• Köszönöm uraim nagyon hálás vagyok. - elmentek én pedig nyugodtan dőltem hátra székemben. Na, végre ez már egy ok, hogy magam vegyem kézbe az irányításokat

Készen állok gondoltam. Ma minden el fog dőlni. Ha meghalok, úgy halok meg, hogy tudom tettem azért valamit, hogy a hírnevem makulátlan legyen. Hogy az emberek tiszteljenek, és ne köpködjenek le. Ha ma meghalok egyáltalán nem fog érdekelni hisz nincs miért élnem. Az emberek gyűlölnek engem és csak érdekből vannak mellettem. Pénz. Ez vezet minden embert és ezért bármire képesek lennének. Csak Kait fogom sajnálni. Egyedül kell majd mindent csinálnia. De ő erre született. Én csak arra, hogy éljek és meghaljak. De nem adom fel. Még az utolsó szálba kapaszkodok, hogy ne szóljon meg senki. Nő vagyok, belátom, de ugyan olyan ember vagyok, mint akár melyik férfi. Sőt talán különb is. Én nem ismerek lehetetlent és olyant, szót, hogy feladom. Felöltöztem harci szerelésembe, fegyvereket aggattam magamra. Még egyszer utoljára bele néztem a tükörbe. Végig siklott tekintettem testemen majd egy hangos sóhajjal indultam az ajtó felé onnan pedig az utcára. A sötét utcákra melyek este olyan magányosak, hidegek és ridegek, mint az én szívem. Teli van lelkem gondokkal és félelemmel. Ha nem élem ma túl. De túl kell élnem. Muszáj hisz annyi mindent kell még meg tennem és ott van Kai is. Muszáj ki tartanom. Muszáj valami jobbat létre hoznom ami erősebb is időt álló. Muszáj röhögnöm a volt san sírja felett. Muszáj véget vetnem az egésznek, hogy a lelkem végre tovább tudjon élni békében.