34.rész: Újabb bosszú hadjárat Part 3 Finish

Lefagytam a fagyos légkörben. Mindenki csendbe lett hirtelen és tekinteteik én és Kai között rohangáltak. Nem akartam elhinni, hogy mit mondott. Számtalanszor kérdeztem magamtól, hogy jól hallottam-e? Nem, nem. Csak is képzelődhettem hisz mostanában olyan keveset alszok. Ez lehet a magyarázat meséltem be magamnak. T.O.P megkövülten állt mellettem. Olyan volt mintha döbbenetében kővé dermedt volna. Ránéztem Kaira de nem szólt csak feladóan megvonta a vállát. Az ajtó felé ment.
• Kai. - szóltam utána. Megtorpant. - Nem nagyon akarok hinni neked. Tudom, hogy csak féltékeny vagy. Nem érdekel akkor is T.O.P jön most velem. Ő neki is muszáj valamit dolgoznia. - ideges lett.
• Ki jönnél velem? - kérdezte tőlem ingerülten.
• Te nem fogsz neki parancsolgatni seggfej! - mordult rá T.O.P
• Kurvára nem érdekelsz. Leilaval akarok négy szem közt beszélni, amihez senkinek semmi köze, főleg nem neked te rohadt kétszínű északi.
• Ő az enyém!!!!! - nagyon közel volt egymáshoz arcuk és azt hittem megint össze fognak verekedni.
• Ő nem egy tárgy. Én tudom, hogy neki mi a jó te meg alig ismered.
• Na, jó most fejezzétek be. Gyere Kai. Haladjunk, mondjad, mit akarsz. - kimentem vele. Becsaptam magam mögött az ajtót majd kérdően felé fordultam. Gyűlölöm, ha valaki ugráltat és most ő ezt tette velem ráadásul az embereim előtt.
• Ne hidd azt, hogy engedem, hogy ez a kis mitugrász megdöngessen téged minden éjszaka. – mutatott a mögöttünk lévő szoba felé. - Nem szeret ő téged. Ő csak játszik veled. Én viszont… - pár másodpercre hirtelen elhallgatott. - Nem érdekel, mit teszel, csak nem akarom azt a barmot meglátni a közeledben. Tönkre fog tenni meglásd. Nem érdemel meg. Leila térj észhez és nyisd ki végre a szemed. Csak játszik veled. – megfogta a vállam és elkezdett gyengéden rázogatni. Ezzel akarta nyomatékosítani mondandóját, de nekem ez a stílus nem jön be.
• Engedj el! – löktem le magamról a kezeit. -  Féltékeny vagy. Nem érdekelsz. Mennem kell. Sok dolgom van.
• Leila. - megragadta a karom majd visszarántott magához. - Csalódni fogsz benne és nem érdekel, mindent megteszek, hogy ne kerüljön többet a közeledbe.
• Bolond vagy.

…

• Menyibe kerülnek ezek a fegyverek? - nem voltak valami túl jó állapotban, de ha nagyon olcsón megveszem, akkor át lehet őket alakítani. Megmondta az árat. Túl drágának tartottam. Hisz ilyen rossz minőségű fegyverekért ennyit kérni. - Ne nevetessél. Te tényleg hülyének nézel? Nem adok ezekért ennyit. 
• Ezek katonai fegyverek. – próbált meggyőzni, de nem voltam hajlandó a véleményemet megmásítani.
• Igen, amiket kb. már 30 éve nem használtak. Idióta. Nincs üzlet. - megfordultam, hogy indulok kifelé az ajtón mikor magam mögött a pisztoly kakasának hangját hallottam meg.

 • De van üzlet. - megfordultam és egy fegyverrel néztem szembe. 
• Azt hiszed, félek tőled? Meg sincs töltve a stukker. Kis gyerek menj haza homokozni. Nem veszek fegyvert tőled, mert nevetséges amilyen áron el akarod nekem adni. Azt mondtad kiváló fegyverek. Szerinted ezek azok? - üvöltöttem ő pedig megszeppent. Leejtette a fegyvert majd megadóan felemelte a kezét. Egy percre megsajnáltam, ahogy ott állt.
• Tudod engem a szüleim elüldöztek otthonról így Japánba jöttem. Nincs veszíteni valóm. Tessék, öljetek meg. - T.O.P fegyvert ragadott és rá fogta.
• Tedd le azt a fegyvert. - mordultam rá. Nem mozdult. - T.O.P !!!! Tedd le! Most nem ölünk meg senkit. Nincs értelme. Ez még kölyök. - letette majd egy gúnyos grimaszt vett fel arca. Mérges lettem rá.
• Gyenge vagy Leila. - majd kisétált. - Oda kint várlak. - kiabált vissza.
• Hány éves vagy? – érdeklődően néztem végig rajta. Túl fiatalnak tűnt és arca inkább hasonlított egy angyaléhoz mint egy könyörtelen bűnözőéhez.
• 18. - annyi, mint én. Ilyen fiatalon ő is bele kóstolt ebbe az életbe.
• Ki a főnököd?
• Egy jelentéktelen családból vagyok. 
• Halljam!!!
• Sakamoto.
• Ismerem azt a családot. Hogy hívnak?

- Chanyeol.
• Ez most komoly? Te is koreai vagy?
• Igen. - csönd telepedett ránk. Gondolkoztam. Sajnáltam ezt a fiút. Valami megfogott benne. Olyan ártatlan. Nem akartam, hogy ő is szenvedjen, mint én annak idején. Biztos sokan és sokszor bántották már. Véget akartam vetni a szenvedéseinek.
• Miért téged küldtek erre a feladatra?
• Nem vagyok jó semmiben azért. A főnöknek már elege van belőlem. Inkább ide raktak. Tudom, hogy azért mert meg akarnak öletni. – mondta lehangoltan, ártatlan hanggal és tekintettel.
• Mit szólsz a drog bizniszhez? Gyere és dolgoz nekem. Én tanítani és kiképezni foglak addig pedig drogot fogsz árulni és eldugni.
• Tényleg felvennél?
• Igen.

…

 

El kellett mennem Észak- Koreába fegyvert venni. Igen. De csak azért, hogy ne sértődjenek meg. Ide T.O.P -val mentem, de már nem nagyon bíztam benne ezért Oroszországba Kaival és Chanyeolal mentem. Hát igen. Chanyeolról kiderült nem is annyira félénk kis dög. Nagyon jóban lettem vele és a tervem is kész volt már régi főnököm ellen.