33.rész: Újabb bosszú hadjárat Part 2

• Nagyon ügyes voltál ma. - dicsértem miközben mellkasán feküdtem.
• Köszönöm. - puszilta meg fejem búbját. Nem tudom mi ütött belém. Egy vadidegen. Igaz, hogy ma még nem történt semmi olyan, de tegnap. Mi van velem? Én nem vagyok ilyen. Talán a hatalom részegített meg ennyire. Talán most már azt hiszem, mindent megtehetek, amit csak akarok. Bolond vagyok. De annyira kell az érintése. Szenvedek, ha látom és nincs a közelembe. - Mi a baj Leila? – simogatta meg az arcom én pedig egy szempillantás alatt tértem vissza a való világba.
• Hmm… Semmi. - mosolyt erőltettem arcomra. - Fáradt vagyok. 
• Hagylak pihenni. - fel akart állni, de én visszahúztam. 
• Alszol velem? - szó nélkül betakart minket és erősen magához szorított. Lekapcsolta a villanyt én pedig behunytam szemeim, hogy álomba merüljek karjai között. Már majdnem sikerült elaludnom mikor valami furcsa nyomást éreztem hátulról hadd ne ecseteljem mi volt az. Próbáltam tőle eltávolodni és mikor ő ezt észrevette abban a pillanatban felkapcsolta a villanyt és maga felé fordított.
• Leila. Az óta a nap óta mióta megláttalak annyira vágyom rád, hogy az már majdnem beteges. Szeretek veled lenni, és ha fáradt vagy megértem, de annyira kívánlak miden percben, hogy az már nem igaz. - hozzá bújtam lábam pedig át tettem az ő lábán.
• Kérlek. Csókolj meg és szeress. Mióta Hanabusa és YongGuk meghalt nem bírok magammal. Kérlek, szeress engem, mert már meghalok attól, hogy nincs kihez kötődnöm. Ha ettől ribancnak tűnök, nem érdekel. 
• Nem vagy az. Te csak az enyém vagy. - megcsókolt. Rám mászott majd elkezdett levetkeztetni. Melleimmel kezdett eljátszani én pedig elégedetten nyögtem fel alatta. Hagytam magam és engedtem neki, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Már megint. Testemen haladt végig majd egyre jobban ment lefelé méz édes puha ajkaival…

… Pár perccel később… 

• Kérlek… kérlek… ahh… jobban… kérlek… - nyögéseinktől volt hangos a szoba illetve az én könyörgő hangomtól, hogy gyorsabban csinálja azt amit csinál.
• Baby… én nem bírom tovább… áhh… én..
• Hát ti meg mit csináltok? - Kai döbbent arccal állt előttem. - Leila. Ez most komoly? 
• TŰNJÉLMÁR KIFELÉ!!!!!! ÉN SE SZÓLTAM SOSE BELE HA KURVÁKKAL KAPTALAK RAJTA!!!! AMÚGY MEG MI A FASZT KERESSEL ITT??
• Gondoltam, hogy beszélgettünk, de mivel hallottam, hogy elfoglalt vagy ezért úgy gondoltam nem zavarlak, de mikor meghallottam ennek a hangját… Leila te teljesen megőrültél? – kezdet el velem ordítozni. -  Mi van, ha az északiak ezért rakták melléd?
• Nem érdekel Kai. Amúgy is mi közöd van hozzá? Húzzál kifelé innen. – mutattam az ajtó féle. 
• Nem lesz jó vége. – csóválta rosszallóan a fejét. – Meg fogod bánni, tudom milyen vagy. Mindig megbánnod.
• Féltékeny vagy kicsi fiú? – kezdte az acsarkodást T.O.P.
• Nem kell a hülyeséged rohadt északi. – na, már csak ez kellett, hogy ezek itt veszekedjenek rajtam miközben én T.O.P alatt fekszek. Egyre jobban kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Próbáltam magam kifeszíteni T.O.P alól, de ő úgy fedte be testem az övévvel mintha az életem múlna rajta.
• Kussoljál oszt sétálj ki. - kiment én pedig fellélegezve, de csalódottan estem párnáim közé mikor végre kitudtam „testőröm” alól vánszorogni.
• Ezt szerintem mi ma már nem fogjuk befejezni. – sóhajtottam fel.
• Nekem is van egy olyan érzésem.
• Sajnálom. Nem értem mi a franc van ezzel a idiótával. Ne haragudj, hogy így beszélt veled.
• Nem a te hibád. Gyere, baby aludjunk. – ölelt magához, de nem tudtam elaludni. Volt valami abban amit Kai mondott. Eleinte én is ezt éreztem T.O.P iránt, de ez a gondolat valahogy kezdet a fejemből elszállni mikor a karjaiban feküdtem vagy mikor az ágyamba kötött ki. Kai visszaültette a bogarat a fülembe. De azt már megtanultam ebben a világban semmi sem az, aminek látszik és, hogy ne bízunk meg másban csak is magunkba. Kai akarva vagy akaratlanul, de újra figyelmeztetett erre a dologra. Már megint kezdek elpuhulni. Nekem nem szabad behódolnom, másoknak kell nekem behódolniuk.

…

Másnap egy kicsit frusztráltan ébredtem fel. Talán a miatt amit Kai mondott, de inkább annak tudtam be, hogy tegnap este nem bírtam ki élni vágyaimat. Nem, nem, nem. Ma mindenre oda kell figyelnem hisz fegyvereket kell vennem. Jó sokat és minél olcsóbban. Az embereket is ki kell képeznem. Fel a fejjel. Menni fog.
• Emberek én ma elmegyek pár dolgot elintézni. T.O.P te velem jössz.
• Ez az északi? Leila most miért? Én miért nem vagyok jó? – kezdte megint Kai a szokásos hisztit.
• Fogd be hülye gyerek. – szólt neki vissza a másik nagy gyerek.
• Ne már!!! Nőjetek már fel! – kiabáltam rájuk, de semmit nem használt.
• Igaza van ám Leilanak hülye gyerek.
• Fogd be északi. - és neki kezdtek verekedni. Hiába kiabáltam rájuk akkor se hagyták abba. Közéjük mentem és szétszedtem őket.
• FEJEZÉTEK BE MERT MÁR KUVÁRA ELEGEM VAN!!!!!
• Inkább leszel a ribanca? – üvöltött velem Kai.

• Ne üvöltözz velem Kai! Mi a fene van veled? 
• Semmi. – motyogott magában.
• Mond el vagy nem lesz újad. – fenyegettem meg. Tudom mennyire kényes a kinézetére.
• Többet jelentesz nekem mint egy barát. Most boldog vagy? – kiabálta.