43.rész: Good bye

Bementem szobámba, ahogy haza értünk. Leültem az ágyra majd a földet kezdtem el bambulni. Kai leült mellém és átölelt.
• Elolvastam.
• Mit? 
• A levelet. - megfogta gyengéden az álam majd megcsókolt. Nem bírtam tovább magammal. Vadul estem ajkainak és már arra eszméltem fel, hogy fekszem az ágyon ő pedig rajtam. - Azt hittem el veszítettelek. Ne tedd ezt velem többet. Szó nélkül kérlek, ne menj el soha többet sehová. Bolond egy csaj, vagy de ha meghalsz, én utánad megyek és visszacibállak az élők közzé. Tudod jól, hogy én megteszem. - lehajolt újra hozzám majd ismét megcsókolt. 

…

Már egy év telt azóta, hogy értelmetlen bosszúmat befejeztem. Boldog vagyok. Nem is hittem volna, hogy Kai mellett fogom megtalálni azt a boldogságot, amit mindig is kerestem. Összeházasodtunk és lett egy közös gyerekünk. Ez igen csak meglepetésként ért minket, mert ugye azt mondták nekem, hogy nem lehet gyerekem egy régi baleset miatt. De mégis lett és ő a mi szemünk fénye. Boldog vagyok. A múltat nem hagytam ott. Ugyan úgy folytatom azt az életformát, amit előtte csak azzal a különbséggel, hogy nem egyedül csinálom. T.O.P párszor felkeresett, megfenyegetett, de nem nagyon tudtam vele foglalkozni. Jázmin nem halt meg. Elengedtem. Adtam neki egy házat, mert kiderült ő is be lett csapva. Messze él ettől a rút világtól. Nem mondanám magam most már gonosznak, de kegyetlenségem még mindig meg maradt. Már nem a bosszú hajt, hanem az, hogy ha felnő, a gyerekem legyen hol laknia és legyen miből. Nem áll szándékomba megölni senkit csak akkor, ha ad rá okot. De minek öljek mikor meg van mindenem? Van egy csodálatos férjem, és egy nagyszerű fiam. Ennél több nekem nem is kell. És, hogy mi lett Észak- Koreával? Ez maradjon titok.

Vége 

42.rész: Életre, halálra Part 2

• Mi folyik itt? - kérdeztem meglepetten. - YongGuk??? - sírtam el magam.
• Jaj, Leila drágám ne sírj. Nem áll neked jól. 
• Te élsz? - kérdeztem könnyeimmel küszködve.
• Meg sem haltam. – nevetett fel majd ott hagyott s oda ment a san-hoz. 
• YongGuk. Mi folyik itt?
• Tudod Leila nem halhattál meg csak úgy akárhogy akartam. Sokan felfigyeltek rád és igényt is tartottak rád, ahogy én is. Kellett valami, amiért te hajlamos vagy embereket eltakarítani az utamból. Ez az ok YongGuk. Tudod össze beszéltem YongGuk főnökével és megegyeztünk. Őt is becsaptam, ahogy téged. Megmondtam neki, hogy az emberi mondják azt, hogy ez is és az is megölte YongGukot. Ártatlanok voltak, amiért te élet fogytiglant kaphatsz. Rád küldtük múltkor a rendőrséget te pedig valahogy ki magyaráztad magad belőle. Nem jött össze a tervünk. Most pedig ide csaltunk és most véged van. Az a lényeg minden azért történt, hogy te meghalj. Vagy így vagy úgy.
• YongGuk te nem is…
• Jaj kis cicám jó volt a sex, de nem szerelemből csináltam azt, amit csináltam. Egy dolog fűtött ez pedig a hatalom és a pénz volt. Az hitted szerelmes vagyok beléd? Ma már senki se szeret senkit csak akkor, ha valami szándéka van, és nekem volt hidd el. De azért egy utolsó menet cica?
• Rohadj meg! - megfogta a karom és elkezdet rángatni egy szobába. - Azt mondtam engedj el te rohadék! - nem engedett, hanem egyre jobban szorított én pedig a dühtől már alig láttam és a sok sírástól az erőm is kezdett elhagyni. - Engedj már el!!! YongGuk! 
• Fejezd be! - lefejeltem ő pedig az fejéhez kapott elvettem a kardom tőle majd a torkához szegeztem. - Hülye ribanc. - hátulról kaptam egy nagy ütést és minden elsötétült. 

…

Mikor felébredtem egy sötét szobába voltam be zárva. Be volt kötve a szám kezeim pedig hátra voltak kötözve. Fájt a fejem, amit az ütésnek tulajdonítottam majd ok nélkül elkezdtem zokogni és valamiért akaratlanul Kai nevét kezdtem el mondogatni. Reméltem, hogy eljön értem, mint annak idején, de hát azt se tudja, hogy hol vagyok. Napok teltek el és YongGukon kívül senki nem jön be hozzám. Minden nap bejön és megerőszakol. Talán most kapok vissza minden kegyetlenséget. Megérdemlem. Én se voltam jobb ellenségeimhez. De azt hittem, hogy YongGuk engem tényleg tiszta szívből szeretett. Nyílt az ajtó és megint azzal a gonosz vigyorral lépkedett felém.
• Kérlek YongGuk. Fejezd be! - mondtam, ahogy csak tudtam. 
• Nem úgy megy az hercegnő. Most megkapod, ami jár. Tudod, ha talán kedves lettél volna hozzám az első alkalommal, akkor most nem kéne erőszakoskodnom. - közeledett felém majd ledöntött és rám tornyosult.
• YONGGUK!!! KÉRLEK NE!! ELÉG VOLT MÁR!!!
• Azt mondta a hölgy, hogy ne! - Kai?
• Jaj a felmentő sereg? De béna. - eldörrent a pisztoly és YongGuk vállába fúródott a ki lőtt golyó.
• Enged el te rohadék!
• Te mit képzelsz magadról? Innen élve nem fogtok ki menni. - eloldott Kai majd tönkön rúgtam YongGukot. Összeeset a fájdalomtól én pedig boldogan sétáltam Kai oldalán. 
• Merre tovább? - kérdeztem ijedten. Körbe kerítettek minket.
• Itt a kardod a pisztolyod és a késeid. 
• Imádlak Kai. - vettem el tőle a cuccaim. - Akkor én jobbra kezdek te pedig balra. 
• Rendben…

…

Nem maradt senki, aki elállta volna az utunkat. YongGukkal találtam magam szembe és a san-nal. Most ők jönnek? 
• Kai? Hagyd őket nekem. Kérlek. 
• Enyém a san mert van vele mit elintéznem. 
• Kai. 
• Hallgass rám! Tied YongGuk. - bólintottam majd elindultam felé. 
• Szia, Cica! - szólított meg. - Azt hiszed, hogy el tudsz velem bánni? Tévedsz édes. Te engem sose fogsz tudni legyőzni. - bele vágtam lábába a késem. Felordított. - Ez, de ócska trükk. Mindig így csinálod. És most mit teszel hmmm… - közeledett felém, majd ahogy egyre közelebb ért úgy gyorsított tempóján. Felugrott, és hasba rúgott én pedig összegörnyedve értem földet. Fogtam a hasam. Rohadtul fájt. Közeledett én pedig erőt vettem magamon és felálltam. Egymás felé rohantunk. Mikor elértük egymást összeverekedtünk. Én is ütöttem és ő is engem. Egyszer én kerültem a földre máskor pedig ő. S mikor elő kerültek a kardok már nem volt kegyelem. Vívtam életemért pedig tudom jól, hogy ő ezerszer jobb harcos, mint én. Nem adhattam fel már csak Kaiért sem. Nem adhattam fel azokért a dolgokért, se amit eddig elértem. Ami már biztos az enyém. Megvágta a karom, az arcom a hátam, a lábam. Nem éreztem fájdalmat, mert elnyomta a lelki fájdalom, amit ő okozott nekem. Becsapott csúnyán át vert én pedig adtam alá a lovat. Nem a főnöke és az emberei voltak a leggonoszabbak, hanem ő. Én pedig ártatlan embereket öltem meg miatta. Bedurvultam erre a tudatra. Súlyos sebet ejtettem rajta ő pedig kénytelen volt a földre zuhanni és előttem térdelni. Nem tudott mozogni én pedig lekicsinylő tekintettel néztem bele szemeibe.  - Tessék, itt vagyok. Tedd meg! Nekem úgy sincs már mit veszítenem. Tessék, itt vagyok. Ha nem ölsz meg most pár nap múlva úgy is meghalok. 
• Állj fel! - felállt. - Én szerettelek téged. Mindent azért tettem, mert azt hittem meghaltál. Nem is tudod elképzelni, hogy min mentem át. Tudod menyi családot tettem tönkre abban a hittben, hogy megöltek téged. Lányokat küldtem ki az utcára kurvának csak azért, hogy bosszút álljak rajtuk miattad. Azt hittem a főnököd, az emberei és T.O.P a kegyetlenek, de mind végig te voltál az. A hátam mögött nevettél rajtam és élvezted az életet, a kényelmes boldog gondtalan létet, mint én hülye biztosítottam neked.
• Mondom. Ölj, meg nekem már úgy sincs mit veszítenem.
• Egy rohadék vagy. Remélem, nekem nem kell bemutatkoznom, mint gyilkosod. Tudod, ki vagyok. Azt hittem, hogy tudom te, ki vagy de sajnos tévedtem. A nevem Leila és Bang YongGuk én vagyok a gyilkosod. Ég veled. - kegyetlenül bele mártottam pengém. Míg haldokolt szemei az én szemeimet fürkészte. Szája a sajnálom szót formázta, de már lényegtelen. Nem hiszek neki. Kilehelte megmaradt lelkét és hörögve meghalt. Kai jött oda hozzám röhögve. 
• Meghalt a disznó. Megöltem az a rohadékot. – nevetett tovább.
• Menjünk, haza kérlek.
• Gyere. – hirtelen komor lett. Átölelt majd az ajtó felé vettük az irányt.

41.rész: Életre, halálra

Mássá válik a világ, ha csak a düh hajt. Más lesz fontos az életben, ha csak a bosszúra vágysz. Tegyél még meg egy lépést, sóhajts nagyot. Vegyél még egyszer utoljára levegőt és indulj el azon a sötét bizonytalan úton melyet magadnak szántál. Menj előre bátran felemelt fővel. Éreztesd a környezeteddel, hogy te nem félsz. De vigyázz! Ne bízd el magad. Gondolkodj logikusan hisz nem biztos, hogy te fogsz győzni. Lehet, hogy bátor vagy okos és erős, de ha harcolsz, ne ezzel akarj fel vágni. Legyél fürge és cseles. Ne hagyd magad, hogy ellenséged leteperjen. Vigyázz és ne legyél túl mohó. Vigyázz, mert nem tudhatod ki vár otthon.

• Hova mész Leila? - kérdezte aggódva Kai.
• Van egy kis melóm. Ameddig nem jövök, haza te irányítasz mindent. - parancsoltam neki.
• Ne menj! Rossz elő érzetem van. – megfogta a kezem.
• Ez csak egy munka. – leráztam magamról.
• Ezért vannak embereid nem?
• Ezt nekem kell megcsinálnom. Nem sokára haza jövök. Addig minden a tied. Ezt pedig… - nyújtottam neki át egy levelet. - Csak akkor nyisd, ki ha minden kötél szakad. 
• Mi ez? Mi az, hogy minden kötél szakad?
• Majd tudni fogod. Kérlek Kai. Fogadj, nekem most szót kérlek csak most az egyszer. 
• Rendben. - bólintott tisztelettudóan. 
• Kai mondanád nekem megint az a szót? 
• Szeretlek. - erősen átöleltem majd megpusziltam a nyakát és könnyes szemmel sétáltam ki az ajtón. 

" Kai!
Kérlek, bocsáss meg nekem, ha túl durva voltam veled vagy utálatos. Nem akartam. Vak voltam és bolond. Mindig is te leszel a legjobb barátom még akkor is, ha te többet érzel irántam. Ha ezt a levelem olvasod valószínűleg már meghaltam. Kérlek, ne haragudj rám, hogy nem mondtam el, hogy hova megyek. Nem kértem segítséget és pont, azért mert ez az egész az én ügyem. Ezt nekem kell megcsinálni senki másnak. Elég szenvedést hoztam már rátok és nem akartam több problémát. És, hogy miért kértem, hogy mond nekem azt a szót? Azért mert jó volt olyan embertől hallani, aki tényleg ezt érzi irántam. Tudom most valami szépet kéne mondanom itt búcsúzóul, de nem tudok. Tudod, hogy sose volt erőségem az irodalom. Nem kell engem gyászolni. Nem hallok meg csak újjá születek. Minden régiből lesz valami új és ez így lesz velem is. Belőlem is lesz valami új, és ha a pokolba kerülök, boldogan fogok ott lenni hisz van egy ember, aki tényleg szeret engem. Kai. Köszönök neked mindent. Hidd, el nem felejtek. Köszönöm, hogy mindig mellettem voltál akár rossz történt velem akár jó. Nem tudok tovább írni, mert valószínűleg te közelítesz a szobámhoz. Hiányozni fogsz! A te Leilad! 

Nem sokára minden eldől. Nem sokára ki derül menyire kegyesek hozzám az istenek. Nem sokára talán boldog lehetek. Tárgyalni akarok eleinte. Majd ha látom, nem megyek, velük semmire majd akkor harcolok csak. Őrült vagyok. Nem kéne ezt tennem hisz YongGukot vagy Insoot már nem tudom ezzel visszahozni. Vészesen közeledtem talán életem utolsó állomásához. Megállítottak a kapuba majd szó nélkül a főnök elé cibáltak. 
• Leila! Már vártalak. Jázmint kérem. 
• Jázmint? Ja hogy Aimit. Nem tudom, hogy hol van. Sajnálom. De uram kérdeznék valamit. Miért utál engem ennyire? - felnevetett. Erre számítottam.
• Meg van rá az okom. Leila aki mindig mindenkinél jobban ki akart tűnni. Te voltál az egyetlen olyan emberem, akivel nem bírtam akár mit tettem vele. Szerinted miért adtalak Hanabusához? Mert elegem volt a nagyszádból és reméltem, hogy minél hamarabb meg fogsz halni. Szépen kivégezted potenciális ellenségeim a "háborúdban" de reménykedtem, hogy meg fogsz halni és nem kell majd a fiamnak is meghalnia. De nem így lett. A terv tönkre ment. Hiába találtad meg a nagy szerelmet, hiába árasztott el téged szép szavakkal és egy, egy túlfűtött éjszakával, nem lettél belé annyira szerelmes, mint amennyire én számítottam. Tudod jó ötlet volt veled kinyíratni az ellenségeimet de, hogy te kapd meg a hatalmat ezért? Ez már túlzás volt tőlük. Te pedig játszod, itt a kemény üzletasszonyt pedig hidd, el nekem semmit sem érsz. De most inkább adok egy ajándékot. - valaki hátulról befogta a szemem. Ez az illat annyira ismerős és az illető kezei. 
• YongGuk?
• Szia, szívem. - megfordított majd megcsókolt.

40.rész: Kísérlet Part 2

 

• A rendőrség? - kérdeztem értetlenül.
• Igen a rendőrség és téged keresnek. 
• A francba. Nem mondták miért?
• Nem. 
• Öltöztessétek fel ezt a kurvát, de el ne szökjön. Tudjátok a játékszabályokat, hogy mit kell ilyenkor tenni. Menjetek. - és kimentem majd a dolgozó szobámba siettem és fogadtam őket. - Miben segíthetek uraim? – ültettem le őket az asztalom előtt lévő székekbe. – Egy italt a rendőrzőinek?
• Nem köszönjünk. Nem iszogatni jöttünk. Egy névtelen feljelentést kaptunk, hogy maga Észak-Koreából vett fegyverekkel rendelkezik. Ezekről a fegyverekről még azt is mondták, hogy ellopták a katonaságtól ön pedig megvette tudatában annak, hogy lopott fegyverekről van szó.
• Uraim jól tudom ki jelentett fel. – mondtam nyájas hangon majd adtam a szépet és a kívánatos énem, és ahogy láttam rajtuk bejött nekik ez a figura. Bingo!!! Gondoltam magamba majd mondandómat folytattam meg nem szakítva színjátékomat. -  Nézzenek, körbe nem találnak Észak Koreai fegyvert. De van egy ajánlatom. – felálltam hátuk mögé sétáltam majd mindkettőjük vállát megfogva vettem halkabbra hangom és suttogva mondtam ajánlatomat. Megfeszültek a kezem alatt. Ennyit a férfi nemről. -  Ha mondjuk, el felejtik ezt a feljelentést én készségesen állok szolgálatukba. Mondjuk, felnyomok önöknek egy, egy drog akciót, ami kívülről jelentéktelenek látszódik, de valójában nagyon is jelentős. Benne vannak? – néma csönd. Gondolkoztak majd összenéztek és mikor tekintettük találkozott bólintottak. Visszaültem a helyemre és vártam mit válaszolnak. Valójában nem akarok én nekik jelentős drog akciókat felnyomni csak ebben a hittben akarom őket tartani. Szükségem van a drogra hisz a fegyverek mellett ez a második legnagyobb jövedelemforrásom. A hülyék meg még be is veszik.
• Igen és még kérem, egyezzünk meg abban, hogy keresett bűnözőket is felnyom nekünk.
• Csak piti bűnözőket az erőszakosabbak nekem kellenek. De ezt is csak egy másik feltétellel. 
• És mi lenne az?
• Ha bárki be akarna, a börtönbe juttatni ő utána kezdjenek el nyomozni ne utánam. Ezért havonta maguk ketten és a rendőrség kap egy csekély összeget, ha jó munkát végeznek és még börtönbe is kerül az illető.
• Rendben. – felálltak mindketten majd a kezüket nyújtották felém.
• Köszönöm uraim. Érdemes volt önökkel üzletelni. – nyújtottam én is majd kezet ráztunk. Nem is csodálkoznék, rajta ha csak ezért jöttek volna. Ha tényleg a fegyverek miatt jöttek, akkor miért nem csoportban jöttek? Hülyének néznek ezek?
• Akkor mi mennénk is.
• Nem néznek szét? – kérdeztem mosolyogva.
• Felesleges. Nyugodjon, meg hölgyem tőlünk nem kell tartania. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy maga ártatlan. Ne féljen.
• Köszönöm uraim nagyon hálás vagyok. - elmentek én pedig nyugodtan dőltem hátra székemben. Na, végre ez már egy ok, hogy magam vegyem kézbe az irányításokat

Készen állok gondoltam. Ma minden el fog dőlni. Ha meghalok, úgy halok meg, hogy tudom tettem azért valamit, hogy a hírnevem makulátlan legyen. Hogy az emberek tiszteljenek, és ne köpködjenek le. Ha ma meghalok egyáltalán nem fog érdekelni hisz nincs miért élnem. Az emberek gyűlölnek engem és csak érdekből vannak mellettem. Pénz. Ez vezet minden embert és ezért bármire képesek lennének. Csak Kait fogom sajnálni. Egyedül kell majd mindent csinálnia. De ő erre született. Én csak arra, hogy éljek és meghaljak. De nem adom fel. Még az utolsó szálba kapaszkodok, hogy ne szóljon meg senki. Nő vagyok, belátom, de ugyan olyan ember vagyok, mint akár melyik férfi. Sőt talán különb is. Én nem ismerek lehetetlent és olyant, szót, hogy feladom. Felöltöztem harci szerelésembe, fegyvereket aggattam magamra. Még egyszer utoljára bele néztem a tükörbe. Végig siklott tekintettem testemen majd egy hangos sóhajjal indultam az ajtó felé onnan pedig az utcára. A sötét utcákra melyek este olyan magányosak, hidegek és ridegek, mint az én szívem. Teli van lelkem gondokkal és félelemmel. Ha nem élem ma túl. De túl kell élnem. Muszáj hisz annyi mindent kell még meg tennem és ott van Kai is. Muszáj ki tartanom. Muszáj valami jobbat létre hoznom ami erősebb is időt álló. Muszáj röhögnöm a volt san sírja felett. Muszáj véget vetnem az egésznek, hogy a lelkem végre tovább tudjon élni békében.

 

 

 

 

 

39.rész: Kísérlet Part 1

Már egy hete, hogy meglátogattak és az óta semmi gonosznak vélt dolog nem történt velem szemben. Jázmin még mindig bírja és nem is értem, hogyan hisz naponta csak egyszer kap vizet. Valaki tuti, hogy segített neki. Át hoztuk ide és itt már tényleg az én szabályaim szerint él. A fiúk néha, néha eljátszanak vele, amit igazából meg is érdemel. Most már szeretnék mindenek véget vetni és boldog lenni.
• Szökjünk meg. - javasolta az egyik este Kai mikor beszélgettünk.
• Tudod jól, hogy én sose tennék ilyet. 
• YongGuktól mégis megszöktél.
• Az más helyzet volt. Ott muszáj volt.
• Igen és bele szöktél Hanabusa kezeibe, akibe bele szerettél mikor megtudtad, hogy YongGuk meghalt.
• Na, jó ezt inkább most fejezd be. - kopogás törte meg az éppen veszekedésnek készülő párbeszédünket. - Ki az? - kérdeztem dühösen. 
• Én vagyok asszonyom Kazuma. Jázmin beszélni akar önnel.
• Már is megyek. - felálltam de Kai visszahúzott. 
• Legyél óvatos Leila. 
• Jaj mit féljek én egy ringyótól.
• Nem rá gondoltam. Leila jelen pillanatban sokan vannak, akik meg akarnak téged ölni. Egyre több területre tettél szert nagyon rövid idő alatt. Embereidről ugyan ez elmondható. És kegyetlen vagy. Mindig valami bosszú jár a fejedben, amit végre kell hajtanod akár meghalsz akár nem. És ha nem sikerül terved nem ismersz se embert se istent. Veszélyes vagy mindenkire sokszor még magadra is. Igen tudom a kis titkod. De ez nem is érdekel. Kérlek, Leila legyél óvatos és kérlek, kétszer gondold, át mit teszel. Tudod, nem lenne számomra, hú de jó dolog, ha el kéne temetni. Mérges rád mindenki mert irigyek, hogy nőként, ilyen fiatalon milyen sok mindent elértél. Vigyázz kérlek.
• Kai. Nem kell ez a duma. Tudod, hogy milyen vagyok. - kimentem és elindultam Jázmin felé. Most már kezd eléggé szarul kinézni. Bementem majd rá néztem lekezelően. Ő nem csinált semmi mást csak a könnyeivel küszködött.
• Kérlek… engedj el… kegyelmes asszonyom. - csak a szemöldököm-húzgáltam és cinikus mosollyal néztem le rá. 
• Nagyon szánalmas vagy ugye tudod. Én erre nem érek rá. Dolgom van. Ég veled szajha.
• Ne! Kérlek, várj. Itt vagyok. Ölj, meg csak ne kelljen tovább szenvednem. Nem bírom tovább.
• Ohh cica baba… nem úgy megy az. Mindenek árra van. Tudod, hogy én, hogy szoktam megjelölni az árulóimat?
• Ne. Kérlek ne.
• Ááá… szóval tudod. De meg fogom tenni. Fiúk szóljatok Kainak. Na, szóval cica baba. Meghagyom, az életed elengedlek nagyjából… két feltétellel. Egy kivágom a nyelved, ahogy az árulóimmal szoktam a második pedig az embereim minden este el fognak veled játszadozni és be leszel ide zárva addig, amíg a drága szerelmedet meg nem ölöm, ahogy ő tette az enyémmel. Cica baba. Kai. De jó hogy jöttél. Fogjátok meg a csajt. - elő vettem a késem és elvégeztem rajta azt, amit elterveztem. - Most pedig jöhet a volt san. 

…
• Tudjátok, a tervet csak el kell kapni nem megölni azt én, akarom. Ha bármi baja esik nektek fog bajotok esni. Megértettétek?
• Meg asszonyom. - mondták egyszerre miközben alázatosan meghajoltak.
• Kaira figyeljetek oda. Amit mond, azt tegyétek. Megértettétek?
• Igen asszonyom. 
• Indulás! – meghajoltak újra majd elmentek. Aggódtam hisz reméltem, hogy minden rendben lesz, de sajnos nem így lett. Az 50 főből, ha tízen jöttek vissza. Kai lehangolt volt és bocsánat kérően nézett rám.
• Ne haragudj, kérlek. Óvatlanul csapdába sétáltunk.
• Hogy mi van? - üvöltöttem. - Kai egy dolgot kértem. És direkt tőled, mert azt hittem meg tudod csinálni. Chanyeolra kellett volna bíznom. Annak talán sikerült volna.
• Ne velem kiabálj. Tudták, hogy megyünk. Valaki elmondta nekik. 
• Kai fejezd, be az újabb kém meséd elegem van belőle.
• Pe-pedig igaz. – szólt közbe félénken Chanyeol.
• Ne már Chanyeol.
• Az a srác. Valamelyik nap itt volt. Azt mondta, hogy ön hívatta. – mondta leszegett fejjel, suttogva. Ebben a pillanatban félt tőlem éreztem hangján.
• T.O.P?
• Igen.
• Te meg beengedted?  - dühöngtem továbbra is.
• Nem én voltam.
• Miért nem szóltál?
• Azt hittem igaz és amúgy is sietnem kellett ki felé a droggal.
• A ROHADT KURVA ÉLETBE!!!! - mérges voltam. Nagyon mérges. Üvöltöttem egyet. Elviharoztam a többiek közeléből majd valami üthető tárgyat kerestem. Jázmin. Bementem hozzá majd szó nélkül el kezdtem ütni, verni ahol csak értem. Kai vett le róla.
• Agyon akarod ütni? Leila. Állj le figyelj rám! - megcsókolt. Ajkai az én ajkaimat kényeztette, szívem pedig egyre hevesebb tempóba vert. Lenyugtatott ebben a pillanatban érintése.
• Leila! - Chanyeol volt az. – Elnézést. – nézett félre zavartan. -  Itt a rendőrség. Téged keresnek.